Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

— Mindenki tudja az én nevem. I. PANDÚR: — Ne piszkáljon az orrom alatt. (Kiveszi a kocsmáros kehből a pipát.) Hol lakik? KOCSMÁROS: — Petrezselem utca, hatodik emelet, dlos a házszámot megmondani. I. PANDÚR: — Miért? Tán száj- és körömfájás jár arra? KOCSMÁROS: — Dehogy, kérem (esdeklős hangon), nézze meg, törzs úr, a lányom. I. PANDÚR: — Látom, hogy csorog a nyála. (A kocsmáros hajbókolni ke%d a pandúr előtt.) Nagyon bizalmas maga. Mondja, talán ismer engem? KOCSMÁROS (túlzottan nyájasan): — Egy kicsit, egy cseppet, egy cseppet sem. Azért mondom, ha akarja, bemutatkozom. (Nyújtja a ke^ét. A pandúr ráüt a puskatussal.) Jaj, szebben nem tud bemutatkozni? I. PANDÚR (dühösen): — Igenis, nem tudok szebben! (A II. Pandúr eközben ütlegeli a betyárokat, hogy ne morgolódjanak) Mondja, van magának felesége? KOCSMÁROS: — Jaj! Van, volt, nincs! I. PANDÚR: — Hát ez a két lány kié? KOCSMÁROS: — Az enyém. I. PANDÚR: — Hogy hívták az anyjukat? KOCSMÁROS: — Sári volt. I. PANDÚR: — Hogy, hogy? Hát magának a felesége, az anyja mind egy volt? Különben látom, hogy magával nincs mire menni. Szedje a cókmókját és jöjjön velünk az őrsre. (Odaszól a II. Pandúrnak): Vedd magadhoz ezt a jómadarat is. A leányok pedig velem jönnek, lesz egy kis elszámolnivalónk. KOCSMÁROS (örömmelkésiül a% útra): — Megkapom a bor árát? II. PANDÚR: — Meg, majd a puskatussal! (Kíséri kifelé a betyárokat és a kocsmárost.) KOCSMÁROS (vakargatja a fejét): — Jaj, jaj, mire jutottam öreg fejemre! II. PANDÚR (int a kereskedőknek): — Jöjjenek maguk is velünk. A játékosok köszöntek a bent maradottaknak és elhagyták a fonót. Az utcán rendbeszedték magukat és mentek a másik fonóba. Utolsó állomáshelyükön hosszabb ideig maradtak és megtáncoltatták a lányokat. Utána visszamentek arra a helyre, ahol maszkírozták magukat és ott átöltöztek.

32 32 FerencziImre-XJjváry Zoltán: Farsangi... i. m. 51-59.