Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.
2. Panyolán az 1950-es években még játszották a betyárfarsangolót. Főbb vonásaiban megegyezik a kocsordi játékkal. Panyolán és Kocsordon nemcsak a fonóban, hanem nagy ünnep alkalmával (pl. karácsony) színpadon, nagyközönség előtt is előadták a betyárjátékot. Szereplők: Kocsmáros, Sári, a kocsmáros felesége és leányuk, Panni, 3 betyár, 2 csendőr, 2 kereskedő, éjjeliőr, kerestető. Öltözetük, kellékeik: A kocsmárost megszemélyesítő legény 40 év körüli embernek maszkírozott figura. Hosszú fekete kabátot viselt. Hátán rongyból képezett púp. Szakálla és bajusza kenderszöszből készült. A szakállt és bajuszt vagy odaragasztották a játékos arcához, vagy dróttal a játékos füléhez akasztották. Fején ócska kalap, amely mellé tollseprűt tűztek. Zsebéből hosszú tajtékpipa lógott ki, amit játék közben a szájába dugdosott. Kezében szatyor vagy kosár volt, abban vitte a borméréshez szükséges kellékeket. Sári 30 év körüli asszony. A csaplárosné szerepét alakította. Pirospettyes ruhában, szakadozott köténnyel jelentek meg. Panni 18 év körüli leánynak látszott. A vidéki kisasszonyok öltözetét utánozta: fehér ruhában, hosszú kabátban volt, ujjain gyűrűk csillogtak, kezén kesztyűt hordott. A fejét kalap díszítette, szürke fátyol takarta el az arcát, amelyet pirosra kifestettek és bepúdereztek. A mellrészt ronggyal tömték ki. Retíkül lógott a karján. A betyárok bő gatyában, sarkantyús csizmában, lobogós ujjú ingben léptek színre. Fejükön darutollas kalap nemzedszín szalaggal. Bocskai zsinóros mellényt hordtak. Derekukon pettyes kendő díszelgett, kezükben pedig fokost tartottak. Az I. Betyárt főbetyámak hívták. Rangját a mellén alulról felfelé húzott széles piros szalag mutatta. A III. Betyárnak a kezében persely volt. Ebbe gyűjtötte össze a fonóbeliek pénzadományát. A csendőrök régi csendőregyenruhába öltöztek. Az ej/eliőrhosszú gubát vett magára, amelyet a derekán kötéllel kötött meg. Kenderből készített szakálla és bajusza volt. Kifordított kucsma fedte a fejét. Kezében hosszú botot fogott, derekán egy övbe dugott kürt. A kerestető hétköznapi ruhában volt. A pitvarba bevonult játékosok sorrendbe álltak aszerint, ahogyan a szobába mentek be. A kéreztető bekopogott és a bentiek igenlő válasza után belépett. KÉREZTETŐ: — Jó estét kívánok. Kedves házigazda, itt vannak a betyárok, bejöhetnek-e? HÁZIGAZDA: — Adjon Isten, fiam. Hogyne jöhetnének. Hadd jöjjenek, már várjuk őket. KÉREZTETŐ (a% ajtót kinyitja): — Gyertek! A kéreztető az ajtó mögé állt. Elsőként a kocsmáros rohant be és jajgatva, hadarva így lépett színre. KOCSMÁROS: — Jó estét, jó estét, jaj, jaj, jaj, kívánok. Gyertek be ide, jaj, jaj, jaj, intézzük el az ügyünket. Utána bement a felesége, Sári és leányuk, Panni. A kocsmáros az asztalhoz rohant és a nála levő szatyorból poharakat, kancsókat vett elő. Sári és Panni az asztalhoz ültek. KOCSMÁROS (Sárihoz): —Jaj, lelkem, Sári, törülgesd a poharakat. (Panniho^):]a), lelkem, Panni, sepregessél, törülgessél, mert nemsokára jönnek a betyárok! Sári nézte a poharakat, kezébe vett egyet, ráköpött és törülgette. Ijedten kérdezte a férjét. SÁRI: — Micsoda betyárokat emlegetsz? KOCSMÁROS (a lányábo^j:
