Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

GAZDA: — Száz pengő. VEVŐ: — Az sok! GAZDA: — Egy ilyen állatért nem sok. VEVŐ: — Mennyi tejet ad? GAZDA: — Attól függ, hányszor feji. VEVŐ: — Nem rúg-e? Milyen a tőgye? Hadd nézzem meg! (A kecske alá nyúl, az ugrik egyei, megrúgja a vevőt.) VEVŐ: — Nem kell ingyen se, mert rúg. GAZDA: — Meg fog az szelídülni, csak vegye meg. VEVŐ: — No, hadd simogassam meg! (Megsimítja a hátát y tapogatja a fejét, majd ismét alányúl. A kecske Kecskemaszk. Ajak, Szabolcs-Szatmár m. megint rúg.) Ez a kecske bak! GAZDA: — Hogy vóna már az bak! Fejje csak meg! (Egy vedért tettek a kecske alá. A vederfélig volt ví%yyel. A kecske felrúgta. A háziasszony bosszúságára a víz s

X<étf°bt> a kecske kiszaladt a fonóból, s a jelenet ezpzpl véget ért.)

1 Egyes változatokban a kecskét a gazdája kérdezgette, s az mekegve válaszolt. Többnyire a lányok életkorára és a férjhezmenetel évére kérdezett, amely derültséget és bosszúságot egyaránt fakasztott. Rámutatott egy lányra és megkérdezte a korát, s hogy mikor megy férjhez. A kecske mekegve megmondta vagy a maszk nyelével a földet ütögetve számolta ki az évet, amit a jelenlevők feszülten figyeltek. Különösen a férjhezmenetel éve volt a lényeges, amit a lányok komolyan vettek, s voltak, akik örültek, ha egy-két évet jósolt a kecske, s voltak, akik bosszankodtak, ha a kecske tízet is számolt.

8 A kecske hasonló kérdezgetésére a hajdúdorogi karácsonyi változatból ismeretes párhuzam. A kecskejáték fonóbeli változatai szépen illeszkednek más alkalmak kecskealakoskodásaihoz. A különböző változatok jól mutatják a közösséghez és a miliőhöz való alkalmazkodást. A játékok számos részletben meglepő hasonlóságot mutatnak a szomszédos és távolabbi népek kecskejátékaival, amely párhuzamokra másutt már tettem utalásokat. A medvealakoskodás az előzőeknél ritkábban fordult elő a fonóban, bár néhol — mint pl. a szatmári falvak fonóiban — a medve alakítása a nagyon kedvelt és gyakori jelenetek közé tartozott. A medvével való játék elsősorban a táncoltatáson alapult, s a vásári vándor medvetáncoltatók utánzását juttatja eszünkbe. 7 Gy.: Kertész Judit. L. még: K. Takács Uiszló: Ajaki fonójátékok. Denia, ltsz. 0095. 20. 8 Vajdácska, Zemplén m. IMJOS Árpád: i. m. 645—646. Az észak-magyarországi, az Aggteleki-karsztvidék falvainak fonóházi kecskemaszkos játékaihoz: Viga Gyula: A szájhagyomány kecskéjéről. A miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei, 16. sz. Miskolc, 1977. 136.