Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások III.

Jelenet a kecskés játékból (Színpadi bemutató Kisvárdán). Ajak, Szabolcs-Szatmár m. A medve alakításának két módja ismeretes. A játékos földig érő bundába bújva fedte el a testét, vagy tető tői-talpig becsavarták szalmakötéllel. Fejére zabostarisznyát húzott, kendővel kötötte be az arcát, vagy bőrből maszkot készített. Tökből készült maszk is előfordult (Bodroghalom). A játékos a kezére kesztyűt vagy harisnyát húzott, rongyot csavart rá, vagy másképpen védte a kezét a játék közbeni sérüléstől. A medvepóárkasok Tiszacsegén sorba járták a fonókat, s ha valahol disznótor volt, oda is betértek és megtáncoltatták a medvét. A medvetáncoltatáshoz három személy kellett. A medve szerepére vállalkozó fiút szalmakötéllel fonták körül. Kezére, lábára patkós bakancsot húztak, nyakába láncot akasztottak. A medvét a láncnál fogva állapotos aganyass^pnyndk öltözött társa vezette. Harmadik társuk, a medvés oláhdgánynak maszkírozta magát. A maszkírozásnál krumpliból készült fogat használtak, mely elváltoztatta a hangjukat is. A játékos a medve járását utánozva brummogott és bakancsos kezével igyekezett a lányok lábát megfogni. A medvét vezető cigányasszony a cigányos beszédet utánozva a lányok tenyeréből próbálkozott jósolni. Ár is volt nála, hogy azokat megszúrhassa, akik őt kíváncsiságból „ki akarták bontani", azaz látni akarták, hogy kit takar a maskara. A medvés rigmusokat mondott cigányul, azaz cigány beszédet utánozva. Sajnos a verset már senki nem ismeri a faluban. Arra azonban még emlékeznek, hogy a régi vásárokban voltak valódi medvetáncoltatók, oláhcigányok, „akiktől a gyermekek és a nőcselédek nagyon féltek." A medvetáncoltatók szórakoztató játékukért a disznótorban hurkát, kolbászt, a fonóban süteményt kaptak. A fonóba inkább csak „a bolondozás kedvéért mentek, de a disznótorban az is előfordult, hogy egyik társuk kint maradt és összeszedte a disznóholmit egy kaskába." A medvések úgy távoztak el a fonóból vagy a disznótorból, hogy nem fedték fel kilétüket.

9 A medvét a medvetáncoltató láncon vagy kötélen vezette be a fonóba. A medvetáncoltatónál tepsi vagy fazék volt, s azt ütögette fakanállal vagy bottal. A tánchoz rendszerint daloltak: Dirmeg-dörmög a medve, Szegény medvét megfogták, Hogyha nincsen jó kedve, Táncolni tanították.

10 9 Gy: Papp József. 10 Kéked. Változatok: Bodroghalom, Cserépváralja, Sály. Lajos Árpád: i. m. 642, 630, 634, 649. A medvés jelenet a mezőkövesdi fonóban: La/os Árpád: Fonóélet. In: Mezőkövesd város monográfiája (szerk.: Sárközi Zoltán—Sándor István). Miskolc, 1976. 683.