Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

dorlás nyomán kerülhettek a kulturális elemek egyik területről a másikra, s lényegében ezzel lehet magyarázni egymástól távoli területek között a népi kultúrában jelentkező hasonlóságokat.

142 Természetesen ezek a kérdések már túlvezetnek jelenlegi témánkon. Hatt G. vizsgálódásainak elvi vonatkozásait más irányból Kunst J. megfigyelései igen tanulságosan egészítik ki. Ezekkel a megfigyelésekkel Kunst J. arra kíván rámutatni, hogy Távol-Kelet, Kis-Azsia és Délkelet-Európa, a Balkán és Indonézia között milyen hasonlóságok vannak, és hogy ezek a hasonlóságok — úgy tűnik — nem a puszta véledenek eredményei. így azután egymásba illeszthetők térben és időben a különböző kultúrák láncszemei, és ha túl merész következtetést nem is vonhatunk le a kapcsolatokat illetően, de egyes jelenségek funkcionális megértéséhez, mint pl. a vegetációs démonok funkciójának értelmezéséhez, joggal vehetjük tekintetbe a távoli népek hagyományait. Ehhez a vizsgálathoz nyújtja tanulságait számunkra a pre-Columbian amerikai és az indonéziai agrárfolklór is. A vândortâselmétet és a kuCtúrootanikai szempontok^ A vegetáció kultuszának vizsgálatában és az elért eredményekben kimagasló szerepe van Liungman W.-nak. Nagy munkájában, a Traditionswanderungen Euphrat-R/mn-btn

Hi a szokások vizsgálata nyomán mindig előtérben áll a vegetáció kultuszának problémája. A mannhardti teóriával külön fejezetben is foglalkozik.

144 Véleményét és álláspontját azonban csak részben ismerhetjük meg ebből a fejezetből. Művének számos pontján Mannhardt W. és Frazer J. G eredményéhez és véleményéhez csadakozik. Liungman W. vizsgálódási módszerét nagymértékben meghatározza a hagyomány vándorlásáról vallott nézete, teóriája. Munkájában mindvégig a földrajzi és egyben a tartalmi összefüggés hangsúlyozására törekszik. A hagyományvándorlás során bekövetkezett formai és tartalmi változásokat igyekszik felfedni. Ennek a kérdésnek külön tanulmányt is szentel, amelyben rámutat arra, hogy a népszokásoknak megvannak a maguk meghatározott változási formái, amely változások végbemehetnek belülről kifelé és létrehozhatják őket külső befolyások is.

145 Itt utal pl. arra, hogy az aratáskor előforduló állatokkal kapcsolatban az elcserélés, felcserélés folyamata állott elő és a változás ennek nyomán következett be. Nem foglalkozik ugyan Mackensen L. idevonatkozó fejtegetéseivel, de abban, hogy tévesnek tartja az aratási hagyományban előforduló nagyszámú állat önálló keletkezését úgy, mintha mind csak vegetációs démonok lettek volna, lényegében azt a nézetet erősíti, amely szerint volt egy alapréteg, amely vándorlás és felcserélés következtében változott meg. Az elcserélés vagy felcserélés állandóan visszatérő jelenség a hagyomány területén.

146 Mielőtt a mezőgazdasági szokásokra vonatkozó kutatásának néhány alapvető eredményét közelebbről megvizsgálnánk, lássuk, hogyan vélekedik Mannhardt W. elméletéről a vegetációs démonokkal kapcsolatban. 142 Kunst]., 1954. 6-7. 143 Uungman W., I—II, 1937-1938. 144 Uungman W., I. 1937-1938. 335-348. 145 Uungman W., 1941. 43-49. 146 Uungman W., 1941. 46.