Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

Mindenekelőtt rá kell mutatnunk arra, hogy liungman W a nagy tudóst megillető tisztelettel veszi bírálat alá Mannhardt W. vegetációs démonokról vallott elméletét. Megtalálja Mannhardt W művében azt a pontot, mely kutatásához kiindulási alapul szolgál. A Wald- und Feldkulte következő szavait idézi: „Ebben az összebonyolódott helyzetben más nem marad a tudomány számára, mint hogy megállapítsa ezeknek (ti. a szóban forgó egyes szokásoknak) az alakját, típusát, ismertető jeleit. Nyomon kell követnie földrajzilag és történelmileg azok többi megegyezéseit, az egyes szokásokban morfológiailag el kell egymástól választania a sarjadt formákat és átvételeket az anyaformáktól, lehetőleg kronológiailag meg kell határoznia őket, hogy így lassanként szilárd, a belső morfológiai és a külső okirati kronológiából összeállított támpontokat nyerjen.. ."

147 Ebben a tekintetben Liungman W Mannhardt W. követőjének vallja magát és ezeket a szavakat választotta munkája vezérmottójául. A mannhardti vegetációs démonokkal kapcsolatban azonban ellenvéleményen van. Gondolatmenetét minden vonatkozásban átsugározza az a tétele, hogy bármely „vándorszokás" tartalma nem magyarázható belülről, hanem csak a történelmi, földrajzi összefüggésében és azok által.

148 Mannhardt W. elméletét Liungman W. a kollektív vegetációs démon fogalmában látja sebezhetőnek és nem elfogadhatónak. Liungman W. szerint Mannhardt W. hipotézisét elsősorban a fa „lelkébe" vetett hitre és másodsorban az erdei asszonyok és erdei férfiak jelenségére építi, akiket ő erdei szellemeknek nevez. A problémát abban látja, hogy Mannhardt W. az egyes „falelket" kollektív fogalommá alakítja, mégpedig olyan módon, hogy egy faszellem, vagy a faszellemnek egy csoportja az egész erdőt, vagy a fák összességét képviselhette. A további nehézséget abban látja, hogy az erdei szellemeket összeolvasztotta a szél szellemeivel és így tovább a mezei szellemekkel. Azt, hogy bizonyos szellemlények az erdőben, a mezőn, a learatott vagy a le nem aratott földön jelennek meg, kisebbek vagy nagyobbak, csúnyák vagy szépek, Liungman W. azokat tisztán fiziológiailag az érzéki csalódások közé tartozónak tartja, és véleménye szerint így az erdei szellemek nem alakulhattak át az egész vegetáció géniuszaivá. Nem a szellemek létezését tagadja, hanem azt, hogy a szellemeket a nép kollektivizálja, mivel a kollektivizálás nem fér meg a lélekelképzelés individuális természetével. A további nehézséget abban látja, hogy Mannhardt W. fejtegetéseiben nem veszi figyelembe a különbséget a kötött lélek, a szabad szellem és az emberrel bizonyos kapcsolatban álló démon között. Úgy látom, hogy Liungman W. a vegetációs démonokra vonatkozó mannhardti elméletet a részletekben és vizsgálati módszerben bírálja erőteljesebben. A legfontosabb kérdésben azonban egyetért, amikor azt mondja, hogy nincs ok tagadni a népi elképzelésben létrejött vegetációs isten létezését.

149 És ebben a tekintetben döntő különbséget az sem jelent, hogy ha a Mannhardt-féle vegetációs démon helyére az erő fogalmát teszi. Erre a problémára alább térünk ki. Liungman W elmélete a hagyományok vándorlásáról csak részben volt beilleszthető a mannhardti anyag összefüggésébe. Az agrárszokások keletkezését illetően Mannhardt W. három lehetőséget 147Az idézet teljes egészében a következőképpen olvasható: „Bei diesem verwickelten Zustande der Frage bleibt der Forschung nichts übrig, als dem Urteil über den historischen Zusammenhang, die Herkunft und die Geschichte des gesammten Complexes der in Rede stehenden Bräuche vor der Hand zu entsagen und sich einfach darauf zu beschränken, die Gestalt, den Typus, die Merkmale und die Bedeutung derselben festzustellen, die näheren und weiteren Übereinstimmungen derselben geographisch und historisch zu verfolgen, im Einzelnen Sprossformen und Entlehnungen von Mutterformen morphologisch zu scheiden und womöglich chronologisch zu fixieren und so allmählich feste, aus innerer morphologischer und äusserer urkundlicher Chronologie zusammengesetzte Anhaltspunkte zu gewinnen, welche bei fortgesetzter Ausbeute der Literatur und des Volkslebens mit der Zeit zu deutlicher Einsicht auch in das für jetzt noch unklare geschichtliche Verhalten führen werden." Mannhardt W., 1904-1905. II. 301.; Uungman W., 1937-1938.1. 347. 148 Uungman W., 1937-1938. I. 348. 149 Uungman W., 1937-1938. I. 341.