Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
A szomszédos és a távolabbi idegen népek lakodalmi játékai meglepő hasonlóságot mutatnak a magyarral. 254 A Kárpát-medencén belül élő népcsoportokkal való kapcsolat, az együttélés nyomán kialakult kontaktus a hasonlóságot és az egyezést természetszerűleg teszi érthetővé. Feltételezhető — s erről többször szóltunk —, hogy a kalendáris szokáskörből, elsősorban a farsang hagyományából kerültek a játékok a lakodalomba, mint a szórakoztatás egyik legalkalmasabb helyére, ahol a szereplők és a közönség szoros aktivitásában felszabadult miliőben mutathatták be jelenetüket az egyszemélyes alakítástól a többszereplős színjátékig. S mindez már akkor történt, amikor az egykori mágikus-rituális szertartás funkcionális szempontból elvesztette értelmét, s a rítusok sajátos rendeződéssel játékká: bohózattá, komédiává szelídültek. Összegzés A lakodalom a bemutatott repertoár alapján méltón tekinthető a népi színjátszás legjelentősebb alkalmának. A lakodalom önmagában is a színjátszás sajátos szertartásjellegű formája. A házassággal kapcsolatos szokások színi jelenetekként tekinthetők, amelyek egymás után következnek egy „láthatadan rendező" irányításának megfelelően. Ez a rendező maga a tradíció. Nyilvánvalóan, a lakodalomnak a hagyomány által meghatározott jelenetei nem a színjátszás funkcióját töltik be, azonban a szertartás formájában a színjátszási mozzanatok nagymértékben megnyilvánulnak. A játszási lehetőséget mutatja az is, hogy a lakodalom megjelenítése a dramatikus játékok kedvelt témája. Nem véleden tehát, hogy a kutatók gyakran a népi dráma felől közelítettek a házasság és a lakodalom szokásaihoz. A lakodalom egészét sajátos drámának tekintették, ugyanakkor azonban a lakodalom önálló játékaira alig történt utalás. A maszkos álmenyasszonnyal kapcsolatos eseményt is mint a szertartás egyik mozzanatát tekintették. A lakodalom játékait két csoportba soroltuk annak megfelelően, hogy a lakodalom hivatalos vendégei vagy hívatlan személyek játszották. A játékok, jelenetek, maszkos alakoskodások jellegét a játszó személyek lényegesen meghatározták. A hívadanok pl. szinte kivétel nélkül pantomim jelenetet mutattak be többnyire maszkban, ugyanakkor a hivatalos vendégek maszk nélkül zömmel szöveges játékkal szórakoztatták a közönséget. A maszkos alakoskodók megjelenésének meghatározott rendje volt. Általában vacsora után a vőfély jelentette be őket a násznépnek többnyire obszcén tartalmú beköszöntővel. A néma játékosok puszta megjelenésükkel, olykor groteszk maszkjukkal, öltözetükkel értek el hatást. Megjelenésükkel olyan játékot produkáltak, amelyhez külső tényezők - sajátos szituáció, maszk stb. - nyújtották a keretet meghatározott szerep nélkül. A szereplést igénylő jelenetek azonban az alakoskodóktól Összeműködést kívántak. A színjátékszerű jeleneteket is némán, ritkábban elváltoztatott hanggal mutatták be. Az ilyen jelenetekre többnyire előre felkészültek, a jelenetek többsége azonban nem kívánt előzetes készülést. A hívadanok mellett a lakodalmi játékok előadóinak, szereplőinek másik csoportja a hivatalos vendégek, a násznép tagjai közül való. Rendszerint legények, tréfára hajlamos házasemberek szóra254 A párhuzamok részletezése tág teret kíván. Néhány munkára utalunk, nem csak lakodalmi, hanem más összefüggéseket illetően is: Hfimenkova B.: Dramaturgija szvadebnoj igri mezsdurecsja Szuchoni i Jura i verchovev Kokselgi (Vologadszkaja oblaszt). In: Problemi muzikalnoj nauki, 2. Moszkva, 1973.; V lahovic Breda: \. m. 387-393.; BoskovicMatic M.: i. m. 329-332.; Sirovátka Oldfich: Ceské lidové divadlo. Cesky lid, 49. 1962. 49-54.; Adäscäiitei Vasile: Nunta, o pesa a dramaturgiéi folklorice moldovenesti. Studü si cercetäri de istoria artei, 8. 1961. Nr. 2. 485-490.
