Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Jaj! de sokszor vittem Csongrádra az ómat, De sokszor mögjártam annak sáros úttyát. De most barádmtú, szeretőit gazdámtú, Végbúcsúmat vöszöm az egész világtú. Kedves édös gazdám, jobb, hogy ne végy lovat, Mert hogyha vöszöl is, nagyobbítod bajjaidat. Jobb tenéköd szamár, amely nagy ütést vár, A te neved úgy is örökké: lócsiszár. Görcsös bot és korbács maraggyon magadnak, Mert dk vattok oka az én bánatomnak. Köteles, szíjgyártó mind kötélre való, Mindön kocsisember igazi csavargó! Kedves lópajtásim, hozzátok fordulok, Megnyúzásom előtt nektök eggyet súgok: Ütésrű, dobásrú és korbácsolásrú, Törvényt hozzatok a lovak sorsairú. Zsidó, ki bőrömre régön előjegyözté, Még csikókoromba bőrömre szőrt tötté! Vergyön mög az Isten a földön és mönnybe. Átül möntem én már a világ kinnyain, De a bőrömre már a tímárlegény vár, A sok juhászkutya testömön körüláll. A búcsúzó elhangzása után a gazda botjával leüd a ló fejét imitáló köcsögöt.

190 A játék lefolyása, az állat alakítása hasonló a többi említett baranyai faluban is. A ló búcsúzójára néhol a megölési mozzanat előtt, néhol azt követően kerül sor.

191 A Somogy megyei Csurgónagymartonban a leggyakrabban játszott jelenet volt a lóvásár, amelyben a lovat úgyszintén fejbe ütötték, azonban búcsúztató ének nem kapcsolódott hozzá.

192 Az A típusú állatalakoskodás egyes változataiban gyakran előfordul — mint arra fentebb már utaltunk —, hogy a lóval teljesen azonos formában alakított állat neve szamár, tehén, tinó. Ezt látjuk a Vas megyei Iklányberényben is, ahol az A típusú játéknak tinóvására, neve. Egy legényre, aki a tinót alakította, pokrócot terítettek. A kidugott rúdra cserépfazekat tettek. Alkudoztak az állatra. A vevők a gazdával nem tudtak megegyezni, aki végül a tinót fejbe ütötte.

193 (L. kukoricafosztás.) A lakodalom és más alkalmak - farsang, fonó - a lóalakoskodás rendkívüli népszerűségét mutatják a magyar néphagyományban. Néhány fontosabb kutatási kérdésre — eredet, átvétel, párhuzamok stb. — korábban már utaltam, amelyekre azonban csak egy, a Kárpát-medence népeinek hagyományait is átfogó monográfia nyújthat majd választ. 190 Ber\eNagy János: i. m. III. 128.; Dömötör Akor. i. m. 191 Bence Nagy János: i. m. III. 119-128.; Sarosác% György: A mohácsi kerámia története. Pécs, 1972. 75—76. 192 Gönyey (Ebner) Sándor. Tréfás... i. m. 182-183. 193 Bíró Ibolya szíves közlése.