Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

íMedve, 6i^a és gólya a íakodalomban A lakodalom állatalakoskodásában — amint azt az előző fejezet is mutatja — a legnagyobb jelentősége a lóalakításnak volt. Mellette azonban — a recens példák szerint — sporadikusan egyéb állatmaszkok is előfordultak. Ezek közé tartozott a medve-, a bika- vagy kos- és a^ö'/jwalakoskodás. Az állatmaszkos jelenetekre a néphagyomány más területeiről — fonó, jeles napok — bőségesebb példák ismeretesek. Az alföldi területeken - amint azt már hangsúlyoztam - a maszkos alakoskodásokra a lakodalom nyújtotta a legjobb alkalmat. Állatmaszkos alakoskodásra a dunántúli lakodalmakból elsősorban a lóra és a gólyára vannak példák. A medvemaszk lakodalom alkalmával főleg az alföldi falvakban volt ismeretes. Idevonatkozóan elsőként nádudvari példát említek. A ló fejbe ütése. Mohács, Baranya m. A lovat alakító játékosok a „megölés" után. Mohács, Baranya m.