Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Ez a töredék a lóbúcsúztató énekek variánsaihoz tartozik. A teljes formára már nem sikerült Hajdúböszörményben rábukkannunk. A játék előfordulási idejét az adatközlők századunk elejére helyezik s az énekszöveg lényegében már teljesen kiesett az emlékezetből. A B típusba tartozó csikósmaskura — mint említettem Hajdúböszörményben a nagyobb számú adat miatt általánosabbnak tűnik. Kétségtelenül igaz ez, mivel a két világháború közötti időben, tehát a maskurá^ás utolsó periódusában a JB típusú, maszkos alakoskodás volt már csak ismeretes és így A ló fejrésze. Hajdúböszörmény, Hajdú-Bihar m. a recenS hagyományban erre van több példa. Nincs azonban okunk kételkedni abban, hogy az A típusú lóalakoskodás úgyszintén kedvelt lehetett, csakhogy korábban háttérbe szorult s arra az időperiódusra már alig-alig emlékeznek. Az A típusú állatmaszk korábbi eltűnésének oka lehet az is, hogy amikor a játékok iránti igény meglazult a lakodalomban, akkor éppen a lakodalom vendégei által bemutatott jelenetek, tréfák — amelyekbe az A típusú lóalakoskodás is tartozott — maradtak el először, és ezután fokozatosan a hívatlan maskurások is elmaradtak a lakodalomból. Hajdúböszörményben a csikós-maskura egykori szereplőjének, Szalóky Lajosnak (szül.: 1908) az elmondása nyomán, valamint fényképeken való rögzítés révén a lómaszkról és a játék menetéről részletes ismeretek birtokában vagyunk. Szalóky Lajos több alkalommal vett részt a csikós maskura^áfban a két világháború közötti időben, utoljára 1927-ben. A csikós maskurának öt szereplője volt: csikó, csikosga^da, csikósbojtás, betyár, öregasszony vagy cigányasszony. A csikót a B típusban leírt módon rostakéregből készítették, hasonlóan a hajdúnánási formához. Előfordult azonban, hogy a csikó törzsét teknő alkotta, vagy annak helyettesítéséül teknő alakú vázat készítettek lécekből, kartonlapokból. Arra erősítették a ló fejét, amely többnyire fából volt. A nyakába csengőt tettek. Lepedővel borították be a törzset úgy, hogy a csikón „ülő" lovas lába nem látszott. A lovas legényen pruszlik volt és a fején csikóskalap, olykor katonasapka. Két csikósnak öltözött legény az állat két oldalán haladt: az egyik a csikósgazda, a másik a csikósbojtár volt. A betyár lobogós ingben, gatyában jelent meg. Fontos szerepe volt: ő vezette a maskurás csoportot. A betyárn\ent be elsőként a házba és ő kérte meg a házigazdát, vagy — többnyire - a vőfit, hogy engedjék be a csikót és a csikósokat. Az öregasszonynak, illetve a cigányasszonynak öltözött legény rossz női ruhába öltözött, nagy hasat, mellet csinált magának. Az ő feladata volt, hogy a nagy kavarodásban nehogy ellopják a menyasszonyt. Teleki Gábor lakodalmában történt, hogy a maskurás-tánc közben a menyasszonnyal kitáncoltak a szobából és átvitték a szomszédba. Ezért tehát vigyáztak rá maguk a maskurások, nehogy ebből nekik valamilyen kellemetlenségük legyen. A cigányasszony egyébként tréfás jóslással szórakoztatta a közönséget. A játékban részt vevő legények a lakodalom napján délután egyikük házánál készültek a jelenetre. Már ebéd után két órakor találkoztak és este lett, amikorra elkészültek a csikóval és önmaguk