Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Bölcs Istenség, ki a földet igazítod, És az ég abroszát fel s alá forgatod, Mi az akaratom, azt te jól tudhatod, És hogy min igyekszem, azt is gondolhatod. Éljen! Kiszállt egy új vitéz Marsnak mezejére, Villog a kard, legény kellene végére; Segíts meg Jézusom s légy dolgom vezére, Szálljon áldás tőled mindnyájunk fejére. Éljen! Érdemes ifjak! jó újságot mondok, Egy új király támadt, jól meghallgassátok, De nincs katonája, amint láthatjátok, Azért seregébe d is beállhattok. Éljen! Csapjatok fel pajtás, adjatok most kezet, Látom én, hogy d jó vitézek lehettek; Amint látom, még ma keveset ettetek, Nyárban a legyekkel sokat vitézkedtek. Éljen! Lénunggal megrakom mindjárt zsebeteket, Mert hiszem hogy derék katonáim lesztek Asztalt, tányért, kanált, hordozni eleget, A vendégek számára, mit könnyen tehettek. Éljen! Mielőtt megkezdem szép mesterségemet, Násznagy uram hírével választom ezeket. E szép hivatalra derék vitézeket, Tessék násznagy uram, vizsgálja meg őket. Éljen! Van már négy vitézem, indulhatok táncra, Kiállhatok ezzel akármelyik sáncra; Nem szedem homlokom, mint a gatyát ráncra Legyünk vígan pajtás, míg nem tesznek láncra. Éljen! Tanult legény vagy te, azt át sem ismered, Verebek árnyékát mind a földhöz vered; Tudod a kenyeret vágni a rostába, És ide hordani a vendégek számára. Éljen! Legyél vígan, öcsém, s adjál nekem kezet, Hogyha még egészen el nem ment az eszed, Kerekedjél egyet, a leszen a béred, Szedje ki a holló a fekete szemed. Éljen! Derék legény vagy te ékes termetedbe, A boros kulacs illene a kezedbe, Zöld lapuból csinált süveg a fejedbe, Ugorj egyet pajtás s állj be seregembe. Éljen! De régen kereslek, mégis alig ládák, Vágj fel édes öcsém, te is szamarasnak; Látom, ma nem ettél, de ki nem nézhetem, Ugyan hol termettél, talán napkeleten? Éljen! Vagy tán Afrikában valahol születtél, Szerecsen színben igen bő részt vettél. De ha a táborban puskapor helyébe Mákot hintenének bőven a metéltre, Ez a barna fattyú azt mindjárt elnyelné, Ne vonogasd magad, állj a többi közé. Éljen! Kilenc puszta falut akárki bejárhat, Míg ilyen lőcslábú nyalka fattyút láthat. Hát te, öcsém, talán feleséged szánod, Azért nem adsz kezet, hidd el, megbánod. Éljen! Csapj fel kappantyúsnak, ha van bátorságod. Vagy mondd el szaporán, mi a kívánságod? Gyere kappantyúsnak, meglásd, meg nem bánod, Kössön fel a hóhér, ha nincs bátorságod. Éljen! Csapj fel kappantyúsnak, ha nem tudsz mit tenni, Megtudják ám itten a farod is kenni. Légy hűséges s nem fog semmi bajod lenni, Mert a kappantyúval együtt fogsz vigadni. Éljen! Vannak már vitézim, a mint láthatjátok, Tudom, bölcsességem nagyon csudáljátok. A nagy kacagásban kihasad a szátok, Vigyázzatok, nehogy a lelketeket kiadjátok. Éljen!