Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
Bizony katonának, vitéznek termettél, Mert már látom, sok gombát ettél. Nyáron a legyeken sokat vitézkedtél, Kövess hát engemet, hogy ha megszerettél. Tanult ember vagy te, az á-t sem ösmered, Jó erővel is bírsz, hallottam a híred, Verebek árnyékát mind a földhöz verted, Kerekedj a táncra, ez lészen a béred. Derék ember vagy te, ékes termetedre, Fűzfakard illene, látom a kezedbe, Zöld lapuból csinált süveg a fejedbe, De régen kereslek, mégsem jutsz eszembe. Kilenc puszta falut akárki átjárhat, Míg ilyen lőcslábú fickóra találhat, Jaj lesz a libának, ha elébe akad, Mert a pennájával a nyaka szétszakad. Vannak már vitézim, mindnyájan látjátok, Tudom, okosságom minden csudáljátok, De ha még táncomat ezután látjátok, A nagy kacagásra kihasad a szátok. Már most minden legény essen a térdére, Tartsa fel az ujját, esküdjön fejére, Hogy lesz főkáplárunk segítségére, Mondjon áment Jupiter végére. Na, most már legények, kik kezet adtatok, E házban mindennek híven szolgáljatok, Nekem kiváltképpen szavam fogadjátok, A hitnek formáját ekképpen folytassátok. Esketés Az erdőben, a mezőben valamennyi makk van, ugyanannyi tölgyfa. A szarkában, a tarkában valamennyi fehér, ugyanannyi fekete. Van egy kerek erdő, abban a kerek erdőben van egy nagy fa. Abban a fában egy nagy odú. Abban a nagy odúban egy nagy madár. Az a madár olyan madár, csak ugyanaz a madár ássa ki a szemetek világát, ha ezen főkáplár szavát meg nem fogadjátok. Ámen. A sárrétudvari verbuváló játék szövegével csaknem megegyezik a nyírpilisi toborzó, amelyet P. Nagy János földműves elmondása nyomán jegyeztem le 1970-ben. A játék egyes mozzanatai azonban eltérnek s különösen figyelemre méltóak. A toborzás és az eskütétel után, amikor a legények ismét táncolnak a leányokkal, bizonyos időközönként a káplár elkiáltotta magát: Derék! Erre a szóra minden toborzott katonának ott kellett hagyni a táncosát és abban a sorrendben, ahogy besorozták őket, egymás mögé álltak és mindenki az előtte levő derekát megfogta. Ha valaki késlekedett, vagy nem a saját helyére állt, arra a káplár egy csomózott törülközővel vagy nadrágszíjjal rávert. Más hagyománnyal való összefüggésben is rendkívül fontos a nyírpilisi játék halottas jelenete. Tánc közben egy katona a földre vágódott, úgy tett, mintha meghalt volna. Ekkor a zene megállt. A társai odamentek, föléje hajoltak és siratták elesett bajtársukat. Ha a halott katona valamelyik társára haragudott, azt a siratás közben magához kapta és a többiek jól rávertek a fenekére. Gyakran előre megbeszélték, hogy ki lesz az áldozat, természetesen annak tudta nélkül. A halottas jeleneten, a vele összefüggő megcsapatáson a nézők jól mulattak. A verbuváló játékok népszerűségét mutatja, hogy a toborzóverseket a kéziratos vőfélykönyvekbe lejegyezték, s a verbuválás sok helyen a vőfély feladatai közé tartozott. A szövegek lejegyzése, s így rögzülése nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a verbuváló versek nagy területen azonosak. A változatokban az eltérést gyakran csak egy-egy versszak elmaradása, vagy egyes szavak felcserélése mutatja. Az alábbiakban egy terjedelmes, teljesnek tűnő verbuválót közlök Hajdúböszörményből. A szöveget kéziratos vőfélykönyv őrizte meg. 167 Helyszíni gyűjtésem során — az egykori vőfélyek emlékezetkihagyása miatt — csak töredékes változatát jegyezhettem le. 167 Gy.: Janó Ákos. A debreceni egyetem Néprajzi Tanszékének Adattára, ltsz. 103.
