Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
Az alábbiakban elsőként Sárrétudvariból közlöm a verbuválás (katonásdi néven is ismert) verses szövegét, amely a játéknak nemcsak a területi elterjedéséhez, hanem a szövegvizsgálathoz, összehasonlításhoz is nyújt adalékot. A szokásra vonatkozó anyagot 1967-ben gyűjtöttem. A katonásdi játékot a vőfi vezette. Amikor erre sor került, már kitették az asztalokat, csak egy maradt a szobában, amelynél a násznagy és néhány vendég ült. A vőfi a szoba közepén megállott és leintette a muzsikusokat. Amikor a zene elhallgatott, a vendégek körben megálltak, a vőfi felszólította a legényeket, hogy álljanak be katonának, mert új királyuk lett, akinek nincs katonája. A bevezetést és a felszólítást a szöveg első három versszaka tartalmazza. Ezt követően a fő káplárrá. alakult vőfi egy-egy versszak elmondásával sorban egymás után a kiválasztott legény vállára tette a kezét és invitálta katonának. A legények afőkáplár mögé álltak, s egymás derekát fogva haladtak körbe-körbe. Amikor már betelt a létszám, az eskütétel következett, majd pedig tánc és legkülönfélébb tréfás szórakoztató mozzanat. A besorozott újoncoknak követni kellett a főkáplár utasításait, illetve mindenben őt kellett utánozniuk. Átbújtak az asztal alatt, kimentek az egyik ablakon, a másikon bejöttek, felmásztak a kemencére stb. A katonásdi játék gyakran másfél-két óráig eltartott. A lakodalmi verbuválásra Sárrétudvariban már csak a legidősebb emberek emlékeztek, akik az első világháború előtti években mint gyermekek még látták. A teljes toborzó szöveget a szóbeli hagyomány nyomán már nem sikerült rögzíteni. Adatközlőim egy-két versszakra, sorokra emlékeztek, amelyek a hagyományban megmaradtak. Egy kéziratos vőfély könyvben azonban rábukkantam a verbuválás feltehetően teljes szövegére. A könyvecske Szekrényesi Lajos tulajdona volt és a vers alatti aláírásból az tűnik ki, hogy „maga kezével" jegyezte le: Szekrényesi Lajos irta. m. k. A szöveget a mai helyesírásnak megfelelően közlöm. Bölcs Jupiter, ki a földet igazgatod, Az ég abroncsait fel-alá forgatod, Mi az akaratom, előre tudatom. Mire igyekszem, azt is gondolhatod. Kiszállt egy vitéz Bihar mezejére, Villogó kardjának legény kéne a végére. Segélj meg Jupiter, légy dolgom vezére, Szálljon áldás tőled mindnyájunk fejére. Egy újságot mondok, ifjak halljátok, Új királytok támadt, jól meggondoljátok. De nincs katonája, jól megtanuljátok, Ennek keze alá magatokat adjátok. Csapj fel hát te, pajtás, add át a kezedet, Jó katona leszel, látom személyedet. Ne gondolkozz soká, ne törd a fejedet, Lélunggal megrakom mind a két zsebedet. Van már egy regulám, indulhatok táncra, Nem szedem homlokom, mint a gatyát ráncra. Kiállhatok ezzel mindenkor a sáncra, Legyünk vígan, pajtás, míg tesznek a táncra. Van már két regulám, örülök szívemben, Én főkáplár vagyok, úgy nézz a szemembe. Szeretném, ha te is esnél a kezembe. Vágj be, ecsém, te is látom elég nagy vagy, Olyan nagy fejed van, mint egy jó kerékagy. Míg azért hordónkba a csap belé nem fagy, Adj kezet köztünk, ha lenni akarsz hadnagy. Csapj fel te is, öcsém, látom ma nem ettél, Ki nem gondolhatom, vajon hol termettél? Talán napkeleten valahol termettél, Mert szerecsen színből nagyon bő részt vettél. Hát öcsém, te tán feleséged szánod, Azért nem adsz kezet, de hidd el, megbánod! Csapj fel azért, öcsém, ha van bátorságod, Vagy mondd el szaporán, mi a kívánságod? Ládd-e, pajtás, mily szép s jó vitéznek lenni, Gyere katonának, ha nincsen mit tenni, Megtudjuk ám itt a farodat is kenni, Légy hűséges, nem fog semmi bajod lenni.
