Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
dramatikus játékokban a legutóbbi időkig felbukkan a törököt utánzó alakoskodó. Az alábbiakban ennek a sajátságos, történetileg jól körülhatárolható, rögzíthető maszkos alaknak az előfordulását vizsgálom a magyar lakodalmi hagyománykörben, illetőleg utalok más népeknél megfigyelhető hasonló párhuzamokra. A múlt század közepén a miskolci lakodalmi szokásokban említik a töröknek öltözött szereplőt. A szokás az ún. bolondbíráskodás körébe tartozik, s amelyet a magyar néprajzi irodalomban kakasütés, kakasnyakvágás néven tartunk számon. A maszkos személyek közül kettő törököt alakítva veres ruhába öltözött, fejükre turbánt helyeztek, kezükben kardot tartottak. A násznép előtt mentek. Egy játékos, az ún. kakasvivő maga előtt hajtott egy kakast. A templomi esküvő után a násznéppel együtt hosszabb ideig, olykor három órán át is járkáltak az utcákon. Felkeresték a különböző városi tisztviselőket, akiket verssel köszöntöttek. A lakodalmas házhoz való visszaérkezés után a kakast „bíróság" elé állították. Az alakoskodók közül egy szereplő mint vádló állt a kakas elé és felsorolta „bűneit". Azzal vádolták, hogy anyjával és leányaival szerelmeskedett, illetőleg sok feleséget tartott. Ezért halálos ítéletet mondtak rá, amit az egyik töröknek öltözött alakoskodó kardjával végrehajtott. 133 A bíráskodási paródiákkal kapcsolatban láttuk, hogy a miskolci és általában az észak-magyarországi szokások török alakjának párhuzamai a szlovák, a cseh és a lengyel néphagyományban követhetők nyomon. Igen figyelemre méltó, hogy a török alakja a magyar nyelv peremterületein kívül elsősorban a Nagy Magyar Alföld népének szokásaiban jelenik meg. A törököt alakító legények rendkívül népszerű alakjai lehettek az alföldi lakodalmaknak, mert még röviddel ezelőtt, 1969-ben is szerepeltek a Karcag környéki lakodalmakban. Gönyey Sándor 1937-ben, Stcűcs Sándor fentebb idézett közleménye után a kunszentmiklósi lakodalom ún. törökös táncáx. írja le. 134 Ezt a rövid, a szokás menetéről több vonatkozásban vázlatos közleményt, amelyre a szakirodalomban már több alkalommal történt hivatkozás és közöltek ismételten 135 a kunsági területről, a következő helyszíni megfigyelés nyomán rögzített leírással egészíthetjük ki és mutathatjuk be a szokást részletesebben. Karcag határának egyik tanyáján 1969-ben részt vett egy lakodalomban Balázs János nádudvari lakos, a népélet kitűnő megfigyelője, aki a törököt alakító maskurás csoportról, a résztvevők játékáról részletes tájékoztatást nyújt. A macskurás csoport rendszerint öt alakoskodóból áll. Kettő törököt, egy magyar leányt, egy parasztot, egy pedig medvét alakít. A törökök fejére piros színű női ruhából turbánt készítenek. Elöl brostűvoi fogják össze, ahová egy libatollat is tűznek. Felsőtestükre bő kabátot vesznek, amit a nadrágba húznak be. A nadrág ugyancsak bő és hosszú, bokán felül a lábszáron megkötik és így buggyosan, bugyogószetúen áll rajtuk. Lábukon bakancs vagy bocskor van, amelyet ronggyal körülbugyolálnak és szíjjal megkötöznek. A magyarruhás leányt legény alakítja. Arra törekszenek, hogy a leány szépen, mutatósán legyen felöltözve. Valójában csak a női alakoskodónak van rendes öltözete, a többiek mindenféle rossz ruhából alakítják ki jelmezüket. A parasztot alakító legényen kifordított ócska ruha van. Egyik kezében a medve láncát fogja, a másikban egy rossz lábast tart, amit a lánc végével ütöget a zene ütemére. A medvealakoskodó ócska bundát vagy gubát vesz magára, amely egészen a bokájáig ér, s így teljesen beborítja. A bunda aljába öt-hat pergőt és kutyacsengőt erősítenek, 133 Az Életképek 1844. 7. füzete nyomán közli Réső Ensel Sándor. Magyarországi népszokások. Pest, 1867. 71-72. 134 Gönyey Sándor. Kunszentmiklósi törökös tánc. Ethn., XLVIII. 1937. 81-82.; A kunszentmiklósi törökös tánc részletes leírását 1. A Magyar Népzene Tára: Eakodalom, III/B. Budapest, 1956. 557 kk., 646.; Megemb'tem, hogy a hétfalui csángók boricatánca közül egyet török boricának neveznek. Seres András: A borica régen és mostan. Művelődés, XXIII. 1970. március, 28., 30. 135 Pl. Vollj István: Népi játékok, III. Budapest, 1938. 68—69.; Domokos Pál Téter. A „moresca" Európában és a magyar nép hagyományaiban. Filológiai Közlöny, IV. 1958. 214—215.
