Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
amelyek a medve tánca közben „szépen szólnak". Fejére nagy szőrű kifordított kucsmát húznak és az arcát valamilyen szőrös állatbőrrel takarják le, kis nyílást vágva a szem számára. Dereka lánccal van körülkötve, amelynek a végét a parasztot alakító legény fogja és azzal vezeti a medvét a lakodalmas házba. Az alakoskodók csak a lakodalmi vacsora után jelennek meg a lakodalmat ülő háznál. Az egyik török, aki egyben a maskurás csoport vezetője, kihívatja a vőfélyt és engedélyt kér tőle a bemenetelre, egy táncra és a játék bemutatására. A vőfi jelenti a násznagynak és a házigazdának, hogy maskurás csoport várakozik a ház előtt. Abban az esetben, ha a vendégek a vacsorát követően már két táncot jártak, a maskurások megkapják az engedélyt a belépésre. A lakodalmas nép nagy örömmel és érdeklődéssel várja a maskurásokat. Elöl megy a két török, követi őket a leány, majd a paraszt a medvével. A szoba közepén megállnak. A vőfi ekkor megkérdezi tőlük, hogy kik ők, honnan jöttek és van-e údevelük? Az egyik török a zsebéből papírt húz elő, az útlevelet, amelyen írás nem látható. Átnyújtja a vőfélynek, aki, miután a tiszta papírlapot átvette, nagyon „akkurátusan", a vendégek figyelmét és kíváncsiságát módfelett felfokozva, az üres papírról, „údevélről" a következő szöveget „olvassa": Messziről érkeztek, Szerecsenországból, Afrika gorilla majom tanyájáról. Mindjárt megmondom, hogy ki kinek a fia, Itt van a vezető, a szultánnak fia, Szereti a pálinkát, a bort meg nagyon, Akkor aztán úgy néz ki, akár egy majom. Itt ez meg a szolnoki bég unokája, Ha muzsikálnak, rángatózik a lába, Bajusza ugyan most még nincsen, de majd lesz, Ha a kandúr macska az orra alá tesz. Itt ez a harmadik, ez egy derék legény, Olyan mint egy nagy tepsi kiszáradt lepény, No, öcsém, mondhatom, oda a becsület, Mert ez a sok leány mind szemedbe nevet. Hát te húgom vajon ki vagy, ugyan mi vagy? Az a híres szép leányzó hiszen te vagy? Akit a Tiszába halászni láttalak, Ide legények, folyton csak kiabáltad, Hozzatok hálót meg puskát. Oszt fogjuk ezt a sok potykát, Húzd rá cigány, hogy a potyka Hadd potyogjon, A puska meg hadd ropogjon. A vőfély ezt a szöveget emlékezetből mondja. Igen gyakran rögtönöz. Az alapszöveg azonban hagyományos. A vőfélyek ezeket az ún. maskura-bekös^Öntő verseket éppen úgy tudják, mint a lakodalom menetéhez tartozó többi verset. Erről előbb részletesen szóltam. A maskurás érkezésére számítanak és előre felkészülnek. Amikor a vőfély a verset elmondja, int a zenészeknek, akik rázendítenek, és a lakodalmas nép félrehúzódva figyeli a maskurások táncát. Egy ideig a két török és a leány szólóban táncolnak. Bokáznak, forognak, kezükkelpityegtetnek. A paraszt a medvét táncoltatja. Az ócska lábas fenekét a lánccal ütögeti és a medve lomhán járja a dübögőst. A bunda aljába erősített csengők és pergők „szépen csengenek". A vőfi intésére a zene megáll s ekkor a szokás jelentős mozzanata következik. A nőnek öltözött alakoskodó a lakodalmi vendégek közül egy legényt kér fel táncra. Rendkívül nagy érdeklődéssel és feszültséggel figyelik a táncukat. A női maskura arra törekszik, hogy tánc közben a legényt földhöz vágja, illetőleg a legény a leánynak öltözött fiút szorítsa le a földre. E táncban a két legény között nagy ügyességi és erősségi próba van. Élénken figyelik egymás mozdulatait és az alkalmas pillanatban megpróbálják egymást legyőzni. A győzelem eredménye az ifjú párral összefüggésben jelentős. Ha a maskurát, a női alakoskodót legyőzi a táncba hívott legény, abból azt következtetik, hogy az ifjú pár első gyermeke fiú lesz. Érthető tehát, mennyire törekszik a táncba hívott legény a győzelem elérésére. Ha sikerül a leány fölé kerülnie, nagy tapsot, hurrázást, vivátozást kap. Ha a női alakoskodó győzi le a legényt, az ifjú pár elsőszülött gyermeke leány lesz.
