Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
visítozva ugráltak a székekre. A tréfa fokozása kedvéért a cigányok a kemence tetejére ugráltak. A legények a virrasztással nagy zűrzavart, élénkséget, visítozást, nevetést váltottak ki. 117 A vízárasztás variánsa volt Almáskeresztúron a meztelen egér csinálás. Egy legény bejelentette, hogy ő tud meztelen egeret csinálni, de csak úgy, ha mindenki feláll a székre. Amikor a vendégek felálltak, a legény a következőt mondta: — Meztelen egeret nem tudok csinálni, de sok bolondot igen! 118 Vecsésen éjfél után majomné%ésx.ç, került sor. Egy legény beleült egy kosárba, kezébe vett egy üveg szódát. Letakarva bevitték a szobába. Bejelentették, hogy aki meg akarja nézni a majmot, fizessen egy forintot. Amikor az érdeklődő felhajtotta a takarót, a „majom" szódavízzel lespriccelte. 119 A Rétközből Nyárády Mihály közöl egy lakodalmi játékot, amelynek a nevepotyká%ás. A játékos a földre feküdt, száját kicsucsorította, csámcsogott, hengergőzött. Háta alá tett kezével, s lábfejével fellökte magát a levegőbe, s széttárt karokkal, lábakkal huppant vissza. A közlő szerint a játékos az ivódó halakat utánozta. 120 Ilyen és az ehhez hasonló tréfák, jelenetek élénkítették a vendégeket, akik éjfél után már kezdtek álmosodni. A következőkben olyan játékokat mutatunk be, amelyekben több a dramadkus elem, s amelyek nagyobb elterjedési területük révén is típust képviselnek. A néma játéka A halottas játék, a bíráskodás és az ún. kuka-játék keveredését mutatja az a jelenet, amelynek a középpontjában egy néma embert utánzó alakoskodó szerepelt. Ez a korommal, lekvárral, liszttel, tollal maszkírozott néma játékos a lakodalmi asztalhoz ült és falatozni kezdett. Kenyeret szelt és darabokra vágva a kése hegyére szúrta. Poharába bort töltött. Miközben a kenyeret vágta, ellopták tőle a bort. Amikor ismét töltött, a kenyeret emelték le a kése hegyéről. Egy idő múlva a néma ezt megunta és megkereste a tolvajt, akit „agyonütött". Tettétől megrémült, eliramodott, de megfogták és a bírák elé állították, akik arra ítélték, hogy szabályszerűen temesse el a halottat. A néma játékos mulatságos mozzanatai következtek. A néma játékos a halott kezét a mellén összetette. Amíg a lábát igazította, a halottat utánzó játékos a kezét maga mellé helyezte. A néma kezdte elölről és a játék így folytatódott egy darabig. Egy idő után a néma „megvadult", vette a botját, hogy fejbe verje a folyton mozgó halottat. A nézők azonban elvették a botját. A néma a halott nyújtóztatását elölről kezdte, majd végül összekötözte, vállára vette és kiszaladt vele a szobából (Nagyléta, Kókad, Földes, Bedő, Tiszaszőlős). 121 A biharugrai változat az előzőtől némileg eltérő. A néma játékos leült a szoba közepén egy székre, seprűt tett maga mellé. Egy másik játékos széket helyezett a néma elé, arra kalácsot, kést és villát rakott. A néma megköszönte: habrabrabra. Késsel vágott a kalácsból, s a villájára szúrta. Mielőtt a szájába tehette volna, a játszótárs hátulról lekapta a kalácsot a villa hegyéről. A néma felugrott, habrabrabra kiáltásokkal, a seprűvel csapkodva a zsiványt kikergette a szobából. Visszaült a székre, a játékostárs is visszament, aki a néma elé egy liszttel töltött poharat tett. A néma felemelte, hogy megnézze a pohár tartalmát. A mögötte álló játékos a pohárba fújt, amiből a liszt a néma arcára csapódott. A seprűzés megismétiődött. A néma újra leült, egy újságot kezdett olvasni, közben 117 Gy: Schwalm Edit. 118 Gy.: Örsi Julianna. 119 Gy: Vajda Mária. 120 Nyárády Mihály: A Rétköz régi halászata. Ethn., LXLX. 1938. 392. 121 Ferencet Imre—Ujváry Zoltán: Népi dramatikus... i. m. 187.
