Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
mondogatta: habrabrabra. A másik játékos az újságot meggyújtotta. A néma ismét üldözőbe vette az illetőt, s ha elérte, a seprűvel jól elverte. 122 Dongós játék A dongós játék, a dongó%ás Gönyey Sándor szerint országszerte ismeretes, de különösen a Kunságban kedvelték. A játékot hárman játszották. Két legény szétterpesztett lábbal közrefogta a harmadikat. A két szélső legény tenyerével védte az arcát. A középső bal kezének mutatóujjával az orra cimpáját ütögette és dünnyögő hangot adva jobbra-balra hajladozott, miközben belecsapkodott a szélről álló legények tenyerébe. Ezek nem hajolhattak előre, csak kinyújtott kézzel próbálkoztak a középen állónak a fejéről a báránybőr süveget leütni. Amelyiküknek ez sikerült, az állt középre, s folytatták tovább a játékot. 123 Hasonlóképpen három szereplője volt a dongós játéknak Nádudvaron is. Egy legény a dongó (méh), a másik kettő a dongófogó. Öltözetük köznapi ruha. A dongót alakító legény mellé állt jobbról, illetőleg balról a két dongófogó. A dongó a méh zümmögését utánozta. A dongófogók felé hajlongva zümmögött. Ezeknek az volt a feladatuk, hogy „leüssék", „megfogják" a dongót. Kezükkel csapkodtak a levegőben, hogy ráüthessenek a dongót alakító legény fejére. Az azonban ügyesen elkapta a fejét, leguggolt, felemelkedett, hajlongott előre-hátra. A dongó arra törekedett, hogy megcsípje a fogókat. Alkalmas pillanatban jól képen ütötte, pofon vágta a dongófogót. Ha ez sikerült, akkor a fogó állt be középre dongónak. S így folytatódott a játék mindaddig, amíg a jelenlevők jól kinevették magukat a játékosok tréfás, szórakoztató jelenetén. Hajdúszováton három koszorúslegény vett részt a játékban. Középen állt a dongó, akinek a fején kucsma volt, mellette két oldalról a fogók. Terpeszben álltak úgy, hogy a lábuk fejét egymás mellé rakták. A két szélső legény a dongó felőli kezét az arcához tette, míg a másik kezüket kinyújtották, hogy alkalmas pillanatban a dongót alakító legény tarkójára üssenek. Ez azonban ritkán sikerült, mert a dongó ügyesen elkapkodta a fejét. Zümmögve hajlongott hol az egyik, hol a másik legény felé, akinek az arcát akarta „megcsípni", azaz ráütni, de azok az arcuk elé tett tenyerükkel kivédték az ütést, s csak a tenyerükön csattant a pofon. 124 A játék egyik leegyszerűsödött változata ismeretes Nyírmadán. Egy legény a szájába vizet vett, s zümmögve járt körbe-körbe a szobában, majd hirtelen odahajolt valakihez s vízzel lespriccelte. Sajátos dongózási jelenet volt ismeretes Bükkösdön. Némileg a vásározási játékok közé is sorolható. Három játékos leült a szoba közepére, s zümmögött. Egy negyedik, aki a vevőt alakította, emelgette őket, hogy melyik a nehezebb kas, válogatva, hogy melyiket vegye meg. A jelenet azzal ért véget, hogy az egyik megemelt játékos alá — az ötödik szereplő — egy lavór vizet tett, amibe az a nézők kacaja közben belehuppant. A dongózás népszerűségét mutatja, hogy nemcsak a lakodalomban, hanem más közösségi összejöveteleken, pl. a fonóban is játszották. 122 Sinkó Rozália szíves közlése. 123 Gönyey (Ebner) Sándor: i. m. 183. 124 S\atkmári Ibolya: i. m. 613.; Ezt a játékot a Bódva vidékén medvetáncoltatásnak nevezték. Ruit% Izabella: A parasztifjúság társas élete a Bódva vidékén (1880-1950). Ethn., LXXVII. 1966. 109.
