Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

utolsósorban a halottat alakító személy, aki a fallosz-mutatással „alkotóan" vett részt a jelenet sikerében. Meg kell még említenünk a számos játékvariánsban felbukkanó orvos alakoskodót, akinek a szerepe jóval túlmutat a halottas játékok hagyománykörén. A halottas jelenet bemutatásának egyik legfontosabb feltétele a megfelelő személyek együttes összehangolt játéka. A temetési paródia látszólag egyszerű mozzanatokból épül fel, s arra gondolhatnánk, hogy a bemutatása nem jelent különösebb nehézséget. Kétségtelenül igaz abban az esetben, ha a játékos nem először alakítja a szerepét. A pap és a kántor szerepén kívül a többinek lényegében nem kell szöveget tanulni, azonban az ún. mellékszereplőknek is pontosan meghatározott cselekvésük van, az egy-két szavas vagy mondatnyi szövegüknek a megadott pillanatban kell elhangzani, mert csak akkor érik el a kívánt sikert. Az összeműködés a néma jelenetekben is döntő. így tehát — bár a halottas játék nem komplikált - a jelenetet csak azok mutathatják sikerrel be, akik előzetesen felkészültek, vagy néhány alkalommal a játékban már részt vettek. Ha a játékot teljesen „új" szereplőegyüttes játszotta, akkor az előzetes készülésre föltédenül szükség volt. Ilyen eset azonban ritkán fordult elő. Egy-két szereplő — rendszerint a pap - már gyakorlott játékos, aki először mint néző passzívan, majd mint mellékszereplő aktívan bekapcsolódott a játékba, s lényegében „belenevelőA halott siratása. Balmazújváros, Hajdú-Bihar m. A halott fallos^a fölött sirató alakoskodók. Balmazújváros, Hajdú-Bihar m.