Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

444 Játékod és maszÇpd a ùxkodaiomban dött" a szerepbe. Természetesen azonban, a „színjátszás" igényével „fellépő" játékosok - elsősorban a játék organizátorának a kezdeményezésére - előzetesen próbákat tartottak. A szereplő személyek a lakodalmi halottas játékban a meghívott vendégek közül valók voltak, következésképpen: a temetési paródia a lakodalomban egy alkalmilag összegyűlt közönség előtt került bemutatásra ugyanazon közönségből verbuválódott szereplőkkel. Az így létrejött szereplőegyüttes tagjai azonban a játékban korábban már résztvettek, nyilvánvalóan nem ebben az összetételben, hanem hasonló alkalmakra más meghívott vendégek közül való játékosokkal. Ahhoz, hogy a jelenetre sor kerüljön, a legfontosabb szereplőnek, a papnak az alkalmi könség tagjai között jelen kellett lenni. Ha a pap szerepét, a prédikációt a jelenlevők közül senki sem tudta, a játék elmaradt. A halottas játék többi szereplőjének a feladatát bárki elvégezhette, ha egy-két alkalommal részt vett a játékban vagy látta a jelenetet, a pap szerepe azonban előzetes felkészülést kívánt, a prédikációt, amely többnyire hosszú verses szöveg, meg kellett tanulni, korábban el kellett sajátítani. Nagyszámú példa tanulsága szerint — s ez a magyarázata, hogy a halottas játékra a lakodalmakban mindig sor került — a vőfély látta el a pap szerepét. Tudunk azonban arról is, hogy a pap szerepét jól ismerő és játszó személyt tudatosan, a játék bemutatásának a céljával hívták meg a lakodalomba. Ezen esetekben a vőfély nem szerepelt. Egyébként azonban a példák arra mutatnak, hogy a játék megszervezése a vőfély kötelessége volt és a pap szerepét neki kellett alakítani. A halottas játék a lakodalmi szokáshagyománynak önálló betétje, része, kiemelhető, elhagyható, függedeníthető a szertartástól, de amely a vőfély kezdeményezésére a lakodalomnak nagyon fontos részévé válhatott. A lakodalmi játékokkal kapcsolatban utalunk arra, hogy — nagyszámú kéziratos vőfélykönyv tanúsága szerint - a halottas játék a vőfély programjában szerepelt. A vőfélykönyvekben a szertartáshoz fűződő versezetek, köszöntők stb. mellett lejegyzésre került a temetési paródia prédikációja, ami azt bizonyítja, hogy a vőfély erre készült, meg kellett tanulnia a prédikációt, hogy azt is ugyanúgy elmondhassa, mint a tisztéhez tartozó egyéb szövegeket. Említett munkámban nagyszámú prédikációváltozatot publikáltam. Az alábbiakban egy múlt század közepi és két e század eleji temetési paródiát mutatok be. Ezeket az említett munkámban nem közöltem. A. halottpallosba fölött sirató alakoskodók. Háttérben a pap és a társa. Balmazújváros, Hajdú-Bihar m.