Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
képzelhető a dal terjedése, függedenül az egykori játéktól. A dialógus nótában való utóélete szinte napjainkig követhető. A dal egyes sorai szó szerint azonosak a dialógus vonatkozó részeivel. A dalszöveg előadása — éppen a dialógusra utaló jelleg miatt - feltételezi a játék ismeretét, hiszen egyébként a nóta aligha lenne érthető, s élvezhető. A számos — dialógus és nóta — változatból egyértelműen kitűnik, hogy a magyar néphagyományban széles körben ismeretes volt a játék valamelyik formája. Sajnos, az utóbbi egy-másfél évtizedben a recens hagyományban már többnyire csak töredékes változatokat jegyezhettünk le. A hagyományozódást megnehezítette az, hogy a dialógus rímes, s az ilyen szövegek elsajátítására csak kiváló individuumok képesek. A konyári szöveg még alkalmas egy kis csattanós jelenet bemutatására, azonban néhol már csak pár mondatból áll a játék. így pl. Szeghalmon és Békésen a részeget és a feleségét alakító játékos között csupán a következő hangzott el. ASSZONY: Gyere haza, te részeg disznó, mert ha meghalsz, nem kísérnek ki a papok. FÉRJ: Bánom is én, ha egy icce bort bekapok. ASSZONY: Ha meghalsz, a pokolba mész egyenest. FÉRJ: Ott lelek egy ötvenest. A jelenet a rövid szöveg ellenére is hatásos volt, ha a játékos jól alakította a részeg embert. A nőnek öltözött maszkos férfi alakoskodó már önmagában is derültséget nyújtott. A külsőségek — pl. az asszonynak nagy hasa volt, gyermekimitációt tartott a kezében - ellensúlyozták a kevesebb szöveget. Ismeretes olyan jelenet is, amelyben a férj a feleségét, aki hívja haza a „korcsmából", megveri. Pocsajban, Esztáron és Furtán (Hajdú-Bihar m.) a következőképpen játszották ezt a jelenetet. A részeg ember a szoba közepére ült. Az asszonynak öltözött alakoskodó a szoknyája alatt egy korsót elrejtve belépett, leült a férje mellé. Felelősségre vonta, hogy miért nem megy már haza a korcsmából. A férfi csak annyit válaszolt: Hagyj békét, asszony! Az asszony újra és újra kezdte. A férj hirtelen megharagudott, felugrott és ütlegelte az asszonyt. Az jajgatott, kiabált, hogy ne üsse, mert mindjárt bepisil, majd körbe-körbe szaladgált a szobában. A szoknyája alatt lefelé fordította a vizes korsót, amiből a lába között a földre csorgott a víz, azt a hatást váltva ki, hogy az asszony a veréstől valóban bepisilt. A részeg ember és felesége dialógusa a népélet pompás megfigyelését, utánzását, a játékosok nagyszerű, spontán összeműködését, kitűnő játszótehetségét bizonyítja. A múlt századi szövegek, úgy is nevezhetnénk, hogy szövegkönyvek, a dialógus teljesebb változatait mutatják. A játéknak vagy a dalnak az egész magyar nyelvterületen való elterjedéséből arra következtethetünk, hogy a részeg ember és felesége jelenete a párbeszédes népi színjátékok repertoárjának kedvelt darabja volt. A recens hagyományban fennmaradt változatok — bár szövegben töredékesek — is igazolják, hogy a részeg ember és felesége dialógusa a magyar népi színjátszás figyelemre méltó emléke. A részeges ember nótájának, versének, dialógusának a párhuzamaira a magyar és a világirodalom egyaránt nyújt példákat. Egyes részei szöveg szerint kimutathatók az Archipoeta híres Gyónásah&n, töredékben felbukkan Palócai Horváth Ádámnál is. 78 Nyilvánvalóan nem kétséges, hogy a műköltői alkotás különböző utakon - ebben bizonyára jelentős szerepe volt a ponyvának — el78 Palócai Horváth sídám: Ötödfélszáz énekek. Budapest, 1953. 422, 859—860.; Az összefüggésekre vö.: Dömötör Tekla: Népies színjátszó hagyományaink és az iskoladráma. In: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Evkönyve az 1952-53. évre, (Szerk.: Kardos Tihor). Budapest, 1953. 201 kk.; Turóc%l-Trostler Jo\sef. Az Archipoeta és a magyar irodalom. In: Magyar irodalom, világirodalom, II. Budapest, 1961. 227-244.; Bán Imre professzorom idevonatkozó felvilágosításait ezúton is köszönöm.; L. még: Kardos Tihor. Adatok és szempontok a magyar dráma kezdeteihez. Filológiai Közlöny, III. 1957. 327.
