Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
szerencsét vagy szerencsétlenséget hozó erőkkel azonosította. Különböző képzettársítás nyomán az adott jelenséget kapcsolatba hozza más dolgokkal, mint emezek okát, okozatát vagy egyszerre okát és okozatát. Mint ahogy arra Cocchiara G. rámutatott, ezt a tételt King J. A. fejtette ki 1892-ben és Frazer J. G. a The Golden Bough második kiadásában ugyancsak a képzettársításból származtatja a mágiát. 118 Véleménye szerint a mágia az eszmetársítás két alapelvét, a hasonlóságot, illetőleg az érintkezést követi. A mágia kísérlet, hogy az erőket az okság elve alapján irányítsák. Alapját az erők és azok alkalmazásának természettudományi felfogása képezi. 119 Frazer J. G. a mágiának két nagy ágáról, csoportjáról beszél. Az egyikben a homeopatikus mágia, a másikban pedig az ún. átviteli mágia foglal helyet. Az első lényege az, hogy a hasonló hasonlót hoz létre, vagyis a következmény hasonlít az okára. A második pedig abból a gondolatból indul ki, hogy dolgok, amelyek egyszer összetartoztak, még teljes szétválásuk után is szimpatetikus kapcsolatban maradnak egymással és ami az egyikkel történik, az történik a másikkal is. 120 Az első alapelvet a hasonlóság törvényének, a másodikat az érintkezés vagy a tapadás törvényének nevezi. A homeopatikus mágia a hasonlósági képzettársításon alapul, az érintkezési mágia pedig a kapcsolódási képzettársításon. 121 Nem lehet itt célunk a mágia elveivel kapcsolatos részletkérdésekre kitérnünk. Az agrárkultuszokra való alkalmazásának példáira irányítsuk figyelmünket! A homeopatikus mágia elmélete szerint, mint ahogy azt Frazer J. G. kifejti, az ember képes a vegetációt kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolni. Gyakran a homeopatikus vagy utánzó mágiát alkalmazta arra, hogy a fák, növények kellő időben hozzanak termést. így pl. Thüringiában a lent vetni induló parasztember a magokat hosszú, a vállától a térdéig érő zsákban viszi magával, és nagy lépésekkel halad, úgy, hogy a zsák ide-oda himbálódzik. Úgy vélik, hogy ennek következtében a len is hajladozni fog a szélben. Az európai példákhoz távoli területek példáit kapcsolja. Pl. Szumátra belsejében a rizst a nők vetik. Vetés közben a hajukat kibontva viselik azért, hogy a rizs sűrűn nőjön, és hosszú szára legyen. Vagy pl. a régi Mexikóban a kukorica istennője, vagy ahogyan nevezték, „a hosszú hajú anya" tiszteletére ünnepséget tartottak akkor, amikor már a növény kifejlődött. Az ünnep alatt a nők hosszú hajukat kibontva viselték és úgy táncoltak azért, hogy a kukorica haja a női hajhoz hasonló tömegben nőjön, a magvak nagyok és laposak legyenek. Ehhez a példához pedig az európai párhuzamokat kapcsolja, amelyek szerint Európa sok vidékén a táncolás vagy a magasra ugrálás elismert homeopatikus módja annak, hogy a termés magasra nőjön. A homeopatikus mágia körébe tartozik az, hogy a termékeny nő termékennyé, a meddő nő pedig termékedenné teszi a növényeket. Bizonyos dolgokat nem tesznek meg, nehogy a saját nemkívánatos helyzetükkel vagy állapotukkal homeopatikusan megfertőzzék a föld terményeit. így pl. ha valaki dinnyét eszik, nem szabad a kiköpött magokat a vetőmaggal összekeverni, mert bár a kiköpött mag magas szárba szökken, és virágot is hoz, a virágok lehullnak, ahogyan a magok is kiestek a szájból és így ezekből a magokból sohasem lesz termés. 122 Ehhez a gondolatkörhöz kapcsolódik Nilsson M. P, amikor a vegetációs mágiával összefüggésben kifejti, hogy mind a növénytermelő ember, aki még ásóbottal túrja fel a földet, mind pedig a szántóvető, aki már ekével műveli a földjét és aki egyúttal már állattenyésztő is, mindig a régi eszközökhöz, vagyis a mágiához folyamodik, ha elő akarja segíteni a termények és az állatok növekedését, gyarapodását. Tudja, hogy felváltva van szüksége erőre és napfényre és ezért igen gyakran azon elv 118 Cocchiara G., 1962. 401. m Nilsson M. R, 1941. I. 37. 120 Fra Z er J. G., 1965. 25, 43. 121 L. összefoglalóan Cocchiara G., 1962. 404-406.; Bodrogi T., 1965. 8-11. \22 Frayer J. G., 1965. 37-38.
