Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban
alapján jár el, hogy ami a képmással történik, az fogja érni a mintaképet is, pl. a szántóvetőt vagy a vegetáció reprezentánsát eláztatják, hogy a vetést is eső áztassa. 123 A termékenységi mágia elveinek alkalmazása a gyakorlatban különösen elfogadhatónak és meglepően egyértelműnek tűnik Frazer J. G. felfogásában, amikor a férfi és a női nem hatását vizsgálja a vegetációval összefüggésben. Az az elv a kiindulópontja, hogy a hajdankori ős, a „primitív" ember a vegetációs erőket férfi és női lényekként fogta fel és megkísérelte, hogy homeopatikus vagy másképpen utánzó mágia elvének megfelelően meggyorsítsa a fák, valamint a növények fejlődését. Ezt elsősorban a szexuális közösüléssel igyekezett elérni. Rámutat arra, hogy a kezdetlegesebb kultúrájú népek tudatosan alkalmazzák a nemi kapcsolatot, mint eszközt a föld termékenységének növelésére. Néhány példa: a közép-amerikai pipilek az ültetés előtti négy napon megtartóztatják magukat feleségüktől, azért, hogy az ültetés előtti éjjelen szenvedélyüket a legteljesebb mértékben kielégíthessék. Az ültetés idején a feleségek igénybevételét nemi tekintetben a varázslók a férjeknek vallásos kötelességként írják elő. Ezek elmulasztása esetén nem szabad elültetniük a magot. Jáva egyes területén abban az időszakban, amikor a rizs virágja bimbózik, a férj a feleségével kimegy a rizsföldre és ott közösülnek, hogy elősegítsék a rizs növekedését. Amboina némely vidékén a szegfűszeg ültetvényekre éjszaka kimennek a férfiak meztelenül és a fákat úgy próbálják megtermékenyíteni, mintha nőket ejtenének teherbe. A közép-afrikai bogandák — Frazer J. G további példája szerint — annyira szilárdan hisznek a nemi közösülés és a föld termékenysége közötti kapcsolatban, hogy a meddő feleségét a férj elküldi, mert úgy véli, hogy termékedenné lenne a földje is. 124 Mindezek és az ezekhez hasonló példák alapot nyújtottak Frazer J. G.-nak arra, hogy a természeti népektől származó adatokkal összekapcsolja az európai népek hagyományából ismert azon szokásokat, amelyekből a nemek kapcsolata nyomán a növények termékenységének előmozdítása olvasható ki. így pl. ide kapcsolja azokat az adatokat, amelyek szerint Ukrajnában a fiatal házaspárok a határjáró körmenetek alkalmával lefekszenek a földre, hemperegnek azon abban a hitben, hogy ezzel előmozdítják a termés növekedését. Frazer J. G. kifejti, hogy az önmegtartóztatással is ugyanezt a célt kívánják elérni. Idevonatkozóan példáit szintén a természeti népek és az európai népek hagyományából meríti. A nicaraguai indiánok attól a pillanattól kezdve, hogy elvetették a kukoricát, önmegtartóztató életet éltek, távol- tartották magukat feleségeiktől egészen addig, amíg a kukoricát letörték. A kékesi indiánok a kukorica elvetése előtt szexuálisan tartóztatják meg magukat. A vetéssel kapcsolatos szexuális megszigorítások az európai néphagyományban ds megfigyelhetők. Frazer J. G. idézi azt a példát, mely szerint az erdélyi németeknél az a szabály, hogy a vetés időszakában senkinek sem szabad feleségével aludnia. Úgy vélik, hogy ha vétenének a szokás ellen, üszkös lenne a gabona. 125 Azzal kapcsolatban, mi az oka annak, hogy hasonló hiedelmek különböző népeknél olyan ellentétes magatartási módokhoz vezetnek, mint egyrészről a szigorú önmegtartóztatás, másrészről pedig éppen a szexuális kapcsolat kinyilvánítása, Frazer J. G az okot a következőkben látja: „Ha a primitív ember bizonyos módon azonosítja magát a természettel, ha nem különbözteti meg a benne meglévő ösztönöket és folyamatokat azoktól a módoktól, amelyeket a természet a növények és állatok szaporodásának biztosítására alkalmaz, akkor az alábbi két következtetés egyikére juthat: vagy azt következteti, hogy a növények és állatok sokasodását azzal segíti elő, hogy enged vágyainak, vagy azt képzeli, hogy az az erő, amelyet vonakodik saját fajának fenntartására felhasználni, úgyszólván energiakészletet alkot, amelyet más teremtmények, akár növények, akár állatok, valamilyen módon hasznosíthatnak saját fajuk szaporításában. így ugyanabból a 123 Nilsson M. P, 1941. 45. 124 Frayer J. G., 1965. 77-78. \25 Fra Z erJ. G., 1965. 79.
