Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

Mindezekből kitűnik, hogy bár Nilsson M. P. a gabonakévék megszemélyesítésében nem látja a gabonaszellemet, más vonatkozásban azonban egyáltalában nem tagadja a gabona megszemélyesítését, a gabonadémon létezését. Elképzelhetőnek tartja, hogy a kultúrának egy bizbnyos fokán a növekedési erő asszociálása következtében a gabonaanyát, a gabonaleányt emberi alakok vagy bábok alakjában jelenítik meg és ezek állanak a rítusok középpontjában. Ott, ahol a vegetációs rítusokban egy ember vagy egy báb áll a rítusok középpontjában, Nilsson M. P. véleménye szerint szellemek, istenek maszkjáról beszélhetünk, amely maszk által, a megjelenítéssel az ember magasabb erők birtokába igyekszik jutni.

97 így tehát a valláskutatók eredményei és véleményei joggal felbátoríthatták az etnológusokat az antik és a modern hagyomány összevetésére és merészebb következtetések levonására. A meghaló és feltámadó istenek, vegetációs démonok kérdésében a valláskutatók legújabb eredményei, mint majd látjuk, alapot nyújtanak a mai agrárszokások elmélyültebb elemzésére. E kérdések előtt azonban kanyarodjunk vissza az Adónisz-kultuszhoz, amelynek az egyes elemeit az etnológia művelői már részletesen megvizsgálták. Az Adónisz-kultusszal kapcsolatban elsősorban az ún. Adónisz-kertek problémája került előtérbe. Két magyar kutató foglalkozott részletesebben ezzel a kérdéssel. Vajda L. tanulmánya rámutat arra, hogy a rítus, amelynek a lényege az, hogy a földdel megtöltött edénybe vagy kosárba búzát, árpát és más magvakat vetettek és azt ki c sír áztatták, legalább i. e. XII. századig visszavezethető KasÁzsia déli részében és Szíriában. Ez a rítus hozzákapcsolódott az Adónisz-kultuszhoz és i. e. VII. században jutott el a görögökhöz. Vajda L. rámutat még továbbá arra, hogy Egyiptomban a gabonacsíráztatás rítusa az Ozirisz-ritológiában játszott fontos szerepet. így azután érthető, hogy Ozirisz kultusza könnyen kapcsolódott Adóniszéhoz, és gyorsan meghonosodhatott Görögországban és i. e. II. századtól már Itáliában is.

98 Vajda L. felveti a genetikus kapcsolat kérdését az Adónisz-kertek, az Adónisz-kultusz és a mai dél-itáliai búzacsíráztatás szokása között. Frazer J. G nyomán utal arra a szardíniái szokásra, amely szerint a csíráztató edényeket Szent Iván estéjén helyezik el, amelyre régebben női szobrocskát vagy rongybabát, olykor tésztafigurát tettek. A kontinuitást elképzelhetőnek tartja. Adonisz helyébe Jézus, illetőleg Szent Iván került, és azok rítus formájában megőrizték az antik vallási gyakorlat némi emlékét.

99 Dömötör S. a magyar adatokat veszi részletesebben vizsgálat alá. Magyar nyelvterületen az Adónisz-kultuszra utaló gabonacsíráztatás általában Luca-búza néven ismeretes. A szokásnak az ismertetésére itt természetesen nem térek ki, elsősorban az eredmények és az elvi vonatkozások kiemelésére szorítkozom. Dömötör S. a magyar és a szomszédos népek idevonatkozó hagyományának pontos elemzése nyomán csadakozik ahhoz a véleményhez, amely szerint különböző áttételeken Adonisz és bizonyos tekintetben Démétér kultuszának nyomai őrződtek meg a Luca-búzában. Szerinte fontos közvetítő az egyház: „A szokás fennmaradásának és elterjedésének közveden oka mind falun, mind városon az egyház szellemi hatása, melynek valóságos célja az ember érzékelési és esztétikai igényeinek misztikus és primitív kielégítése." És ami a magyarországi elterjedést illeti, Dömötör S. úgy véli, hogy a szokás mai formájában Magyarországra néhány évszázaddal ezelőtt került.

100 97 Nilsson M. R, 1941.1. 46-47. 98 Vajda U, 1951. 63. 99 Vajda E, 1951. 69. 100 Dömötör S., 1959. 345-346.