Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

Az Adónisz-kertek kérdésével az újabb irodalomból hivatkoznunk kell még Schmidt L.,

101 WeberKellermann I.

102 és Kuret N. tanulmányára.

103 Schmidt L. szerint az Adónisz-kultusz több vonatkozásban megnyilvánul a mai karácsonyi szokásokban. Az egyházi átértékelés nagymértékű. És így egyáltalában nem csodálkozhatunk azon, hogyha a néprajzkutatók a recens anyag magyarázatakor az egykori, antik istennel összefüggésben álló rítusokat ma már teljesen átértékelve, többszörösen módosítva találják. Adonisz helyét Jézussal foglaltatják el és a karácsonyi búza így válik az élő személynek, a születő Jézusnak a szimbólumává, megszemélyesítőjévé.

104 Az antik rítusokkal kapcsolatban egy, a néprajzi irodalomban kevésbé ismert magyar tanulmányt kell még megemlítenünk.

105 A munka, amely címében is jelzi, egy aratás eleji ógörög népszokás problémakörével foglalkozik. A tanulmány elsősorban azért tarthat érdeklődésünkre számot, mert a szerző az ógörög népszokás párhuzamait az újkori európai néphagyományban megkeresi és egymással összeveti. A vallástörténészek a kérdéses aratás eleji szokást a pharmakos-fogalom alatt tárgyalják. A szokás lényege a következő. Athénben és az ión eredetű városokban a nyár elején megtisztító szertartásokat tartottak. A rítusok középpontjában egy vagy két személy állott, akiket, mint pharmakost, azaz bűnbakot végigvezettek a helységen, ütlegelték és a határon túlra űzték. Úgy vélték, hogy a pharmakos kiverésével, kiűzésével minden bajtól, bűntől megszabadulnak. Az újkori európai szokásokkal való összevetésénél Sajkás E. a következő elemeket emeli ki: körüljárás, a fügefüzérrel való díszítés, ajándékok nyújtása, az üdegelés, elsősorban a nemi szervekre adott ütések. A körüljárással kapcsolatban hangsúlyozza, hogy mágikus eljárások voltak, amelyekből később a körmenetek fejlődtek ki. A körmenetek a történelmi fejlődés során az agrár istenek kultuszához is hozzátartoztak. A körüljárás hatást fejtett ki, s ezt a hatást igyekeztek eredményessé tenni a pharmakos nyakába akasztott fügefüzérrel, a fuvolakísérettel is. A pharmakosra mért ütések magyarázatához újkori példákat hoz. A pharmakos megverése nem büntetés, hanem a mai néphit tanulsága szerint az ütésnek bajelhárító szerepe van. Maga az eszköz bizonyítja ezt: a fügefavessző, a tengerihagyma és egyéb vadon nőtt növények. És most ennél a pontnál Sajkás E. az elfogadhatónak tűnő magyarázat mezejéről kevésbé ismert területre lép. Fejtegetései itt kapcsolódnak szorosabban az agrárkultuszhoz. Abból az elvi álláspontból indul el, hogy a pharmakossal kapcsolatos szokás már változat, egy korábbi rítusnak átértékelt variánsa. Ezért meg kell keresni az eredeti, az „ősi" funkciót és értelmet. Csadakozik azokhoz a kutatókhoz, akik szerint a pharmakos ősi növényi szellemet jelenít meg. Véleményét így foglalja össze: „pharmakos, aki kezdetben maga az érő, száradó termés jelképezője lehetett, a növényzet szellemévé vált. Különféle eszközökkel és eljárásokkal igyekeznek őt befolyásolni, hogy jó termést biztosítsanak s végül, jelképesen megölik. Körülvezetése az aratás közeledését jelenti és a vele együtt járó áldást és bőséget szimbolizálja." Ez az értelem idővel megváltozott. A szokás formája megmaradt. A cselekményben a pharmakosból bűnbak vált, s célja a termés biztosítása mellett az éhínség, a betegségek távol tartása, a közösség megtisztítása és az istenek haragjának a kiengesztelése lett.

106 Sajkás E. tehát akarva, akaratianul a vegetáció démonához, a gabona szelleméhez jutott el. Ahhoz a kulcskérdéshez, amely az agrárkultusz kutatásában mindmáig előtérben áll és amelyet ugyanabban a gondolatban már Mannhardt W és Frazer J. G. is képviseltek műveikben. 101 Schmidt E, 1954. 387^18. Bő irodalommal. 102 Weber-Kellermann L, 1958. 295-316. 103 KuretN., 1961. 49-59. L. még Dalman G., 1928. 433 kk.; KretynbacherE, 1959. 104 Bálint S., 1938. 108. \05 Sajkás E., 1944. 106 Sajkás E., 1944.