Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.
378 Játékod é s maszkod & (akpcfaiomßan 3. Amilyen az írás, anyád olyan pinás, Amilyen a betű, apád olyan tökű, Rágondoltátok magatokat, vagy kéregetni kéne, Hátha valami enni-, vagy innivaló kinézne. Itt barátom, nem kaptok, Hacsak szemetek nem kopog. Idejöttetek zabszalma nadrágban, Ingetek varrtátok dirib-darab rongyból, Ahhoz meg loptatok cérnát a boltból. Hiszen te csak megjárós ember vagy, Olyan a fejed, mint egy kerékagy. Önöknek is ismerem a struccolt bajuszát, A kutya húzgálja rajta a lucskos farkát. Ezt a nőcselédet is ösmerem, láttam a határba, Mindig állva kakált az árpába. Itt táncolhattok, mert a gazda akarja, Hogy lábatokat hat veszett eb marja. Ehettek is, ha akarjátok, de csak tűt, cserepet, Míg a feneketek meg nem reped. Kérem a zenész urakat, húzzanak egy csárdást, Hadd rázzák ki magukból a bolhát. A nőcseléddel én táncolok, és szóljatok, Ha tánc közben kakálni látjátok. (Sárrétudvari) 4. Ugyan hunnan vettétek magatokat, olyan csúnyák vagytok! Ki faragott benneteket, jaj, de bárdolatlanok vagytok! Hozzánk gyüttetek népek csudájára, Zabszalmából szűtt-font jó erős gatyába. Inget varrattatok diribbül-darabbul és sokféle rongybul, Akinek cérnáját 100 forintért vettétek a boltbul. No, de kendeknek látom azt a sodrott bajszát, A kutyánk dörzsülje hozzá a mocskos farkát. (Egyikükre mutatva) Téged is ládák, milyen csúnya vagy, Van olyan nagy fejed, mint egy kerékagy! Na, de most már úgy látom, elég ebbül ennyi, Ereggyetek, mossátok szemetekbül a csipát ki. Früstökötök legyen egy igen jó édes tej. Amit anyátok a majomtul kifej. Ebédetek legyen egy nagy nyúzott hörcsög, Hogy amitül egy hétig rángassák a gyomrotok a görcsök. (Hajdúsámson) 5. Itt vannak ezek a hívadan vendégek, Szívesen fogadjuk, Egy pár pohár borral meg is kínáljuk. Itt vannak ezek egyformák, Még ezen kívül kettő van a csordán. Ezeknek az apja is jó gazda vala, Hol puttont hordozott, hol taligát tola. Láttam apátokat a váradi várba, Mikor taszította a taligát a sárba. Addig tolta a taliga kerekét, Míg be nem f.. .ta a gatyája fenekét. Ennek a neve Kutyaütő Péter, Az én szavamat hallgasd meg mégegyszer, Kívánom tereád a könnyű nyavalyát, Hideglelés téged, negyednapos rontson, Az is terajtad csak hét évig tartson. Több nevednapját tőtsd el a nagy tenger partján, Utoljára csüngjél magos akasztófán.
