Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramadkus népszokások II.

Ezt a másikat meg úgy híjják, hogy Béni, Elő seregek közt kár téged tartani. Ha csak felűzöd, birkát mész űzni, Téged hát nem vóna kár felakasztani! Most már írja fel a vajda a neveteket egy tökre, Aztán vigye fel a tokaji nagy hegyre, Onnan görgesse le Lökre, Híred neved múljon el örökre, Ebadta nagy ökre. (Földes) 7, Engedelmet kérek, itt gyön egy friss vendég, De mivel idegen, nem beszél az mindég. Levele által kér tőletek is szállást, Mivel megunta már odaki az állást. Ha bé fogadnátok, tudom, megköszönné, Ti jó híreteket messze földre vinné. Nem szorít ki senkit, táncol medvemódra, Azzal kapja magát, elmégyen dolgára. (Prügy) Tisztelt násznagy uram! Ez a csúnya szerzet, amint kifordultam, Elállta az utam. Esküszik, hogy ő a vőlegény jegyese, Nagyobb bizonyság rá a mejje hegyese. Becsületes neve Hórihorgas Éva, A hasa alatt van neki egy géva. Tessék násznagy uram, jól meggusztálni, Lehet-e neki a vőlegénnyel hálni? (Monostorpályi) 8. A hajdúnánási lakodalomban a hívatlanok, akiket beköszöntő legényeknek neveznek, egy vezérrel mentek, aki a beköszöntő verset mondta. Figyelemre méltó, hogy az alakoskodók egy kulacs bort és kalácsot vittek magukkal. Ezeket a bemenetelük előtt a vőfitől kapták, aki a köszöntésre megadta nekik az engedélyt. A vezér adta át a násznagynak. Bőséges megvendégelésben részesültek. A köszöntő elmondását tánc és az ajándékok átadása szakította meg. A belépés után a hívadanok a szobában elhelyezkedtek és vezetőjük elkezdte a köszöntőt: Hej, de magas ez a küszöb alja, Majd beestem rajta, Amilyen sebesen beérkeztem, Versemet úgy el is felejtettem. Mán csendet, rendet kérek, Míg az eszemet összeszedem. Szerencsés jó estét adjon az úristen, Kinek az áldása közöttünk maradjon, Nagy jó békességet e háznál kívánunk, Mivel a békességnek a fiai vagyunk, Ezt a békességet Krisztus szerzetté, Midőn életét a földön kezdette. Azt beszéli a szám, legyenek csendesen, Hogy versemet végezzem rendesen. Mert csak annak köszönünk e háznál szívesen, Aki szépen mulat és becsületesen. Tóth Károly a mi fő királyunk, Mi is annak követői vagyunk. És ő is sok jót kíván miáltalunk, De az én kompániám is azt kívánja, Az új házaspárok éljenek sokáig. Egyik áldás a másikat szemlélje, Mert boldog az, aki gyermeket szül, Annak neve porba sohasem kerül. Kedves násznagy uram, ha kedvét találnánk, Mi utas emberek vagyunk, egy kissé beszállnánk. De nem kedveskedhetünk se pénzzel, se mézzel, De nem jöttünk mi ide azért üres kézzel. Hoztunk egy kulacs bort. Éljenek ezzel a dszta itallal, Nem egyveleges vízzel. Drága adománya a természetnek ez. Mert megvigasztalja a szomorú főket, Jó bors, paprika se kell bele, Mehet ez mindenkor befele. Kalácsot is hoztunk nagy jó reménységgel, Tessék násznagy uram! Egyék, igyék friss jó egészséggel,