Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

A kovács vasalná a lovat, de az mindig a leányok közé borítja. A viaskodó kovácsok a nagy zűrzavarban kiszórják a lóganét a tarisznyákból. Szidják őket a háziak. így folyik a játék egy darabig, majd előáll a II. kovács. II. KOVÁCS: Odalamon tátong a tarisznya szája, Mint a feleségem kiba..ott p..ája, Mely a füstös kolbászt éjjel-nappal várja. Ekkor már éppen ideje, hogy az alakoskodók szedelőzködjenek, mert a fonóbeliek különben elpáholnák őket. A játékosok kimenekülnek a szobából, de a II. kovács visszaugrik. A lárma elül, mindenki megcsendesedik. II. KOVÁCS: A lúganéért, melyet itt hagytak, visszajöttem, De lúgané képibe kolbászt kérni jöttem, Olyan nagyot, amilyent Sári néni a nyakamba akaszthat. A csikósfarsangolók egy este több helyen megfordultak. A kapott ajándékokat, rendszerint kolbászt, szalonnát a játékosok együtt fogyasztották el. A tyukodi falovas farsangos befejezésében mutat eltérést az előzőektől. A szereplői: huszár, 2 kovács, inasok. A huszár öltözete megegyezik az előbbiekével. Középen kifaragott teknőt kötött a derekához. A teknő elülső részére fából kifaragott lófejet erősített, a lófejre bőrből készített fület. A teknő hátsó részén lószőrből készült farok lógott. A lovat kantárral is ellátták. A huszár öltözeténél érdemes még megemlítenünk, hogy fején csákót viselt, piros mellényt hordott, arcára pedig papírból készült álarcot kötött fel. A kovácsok munkásruhában, az inasok köznapi viseletben voltak. Az inasok vitték az üllőt és a patkót, valamint a kalapácsot és harapófogót. A játék lényege, hogy a lovat meg akarják patkolni s ezután elárverezni. Játékuk abból állott, hogy a kovácsok bajlódtak a patkolással, a ló rúgott, vágott, s végül is a szeget nem a ló „patájába", hanem a földbe verték. Nagy rendedenséget csináltak a háziasszony nem kis bosszúságára. Amikor a patkolás megtörtént, a huszár árulni kezdte a lovat. A kísérőkkel és a fonóbeliekkel alkudozott. A kovácsok és inasok egyaránt figyelemmel kísérték az alkudozás eredményét. HUSZÁR: - Eladó a lovam emberek! Nagyon olcsón adom, ki veszi meg? EGYIK LEGÉNY: - Megveszem én, ha eladó! Mennyiért adod? HUSZÁR: - 100 forint az ára. Se több, se kevesebb. EGYIK LEGÉNY: - Na a' sok. Adok érte ötvenet. MÁSIK LEGÉNY: - Én adok érte hatvanat! HUSZÁR: - Senki többet? HARMADIK LEGÉNY: - Adok érte hatvanötöt. HUSZÁR: - Annyiért sem adom, inkább agyonütöm.