Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
Ekkor a huszár a tarisznyájából egy rossz cserépfazekat vesz elő és a ló fejéhez vágja. Az alakoskodó földre huppan, ezzel jelzi, hogy a lova megdöglött. Egy-két percig a földön marad. A jelenlevők sajnálkoznak a történtek fölött. Próbálják életre kelteni a szegény lovat, de mindhiába. Egyszer csak a „ló" hirtelen felugrik és víg nyerítéssel kiszalad a fonóból. A kovácsok és az inasok összeszedik a kellékeket és az egész csoport odébbáll. Este 11 óra után visszamennek az öltözködési helyükre és magukra öltik a köznapi ruhájukat. A tarpai csikósfarsangos különös figyelmet érdemel. Szereplői: a ló, a lovat áruló ga^da, egy kísérő legény. A lovat olyanképpen formálják, hogy az egyik legény mélyen meghajol, a másik legény felsőtestével ráborul, és karjával átfogja az elülső legény derekát. Pokróccal, vagy lepedővel takarják le őket. Az elülső fiú fejére szakajtót nyomnak. Ez alkotja a ló fejét. Nyakába csengőt akasztanak. A kantárszárat a kosárra erősítik. A lovat a kantárszárat fogva egy legény vezeti. Belépéskor a gazda a lovon ül. A legény illendően köszönti a közönséget. A gazda leszáll a lóról. A legény és a gazda alkudozni kezd a lóra. KÍSÉRŐ LEGÉNY: — Na, hogy adja a lovat, mert mint hallom eladó ez a jószág!? GAZDA: — Úgy van eladó! KÍSÉRŐ LEGÉNY: — Mennyiért adja? GAZDA: — 2000 forint. KÍSÉRŐ LEGÉNY: — Adok érte 500 forintot, többet nem ér. Még így is ráfizetek erre az üzletre. GAZDA: — Akkor inkább főbe ütöm. Ekkor a gazda előhúz egy botot és a ló fejét ábrázoló szakajtókosárra üt, azaz a lovat „leüti". A ló összeesik. Kb. 2 perc múlva a ló felugrik, s kiszalad a házból. A gazda és a kísérő legény utánafut. 316 A fenti változatokkal meglepő hasonlóságot mutatnak az erdélyi példák. Nyárádszendászlón (Maros-Torda m.) a lovat egy tekenőből alakították. A közepét kivágták, egy legény beleállt, s a derekára húzta. A teknőt letakarták lepedővel, s a két oldalára egy-egy csizmát tettek. A ló fejét egy botra erősítették, amelyet a lepedő alatt a lovas tartott. A lovat a fonóba vezették be, ahol a kovács az állatot megvasalta. A ló többször elrúgta a mestert, majd a lovas is elvágódott, mivel a lova megdöglött. A jelenlevők sajnálták, hogy a szegény ló elpusztult, de az egyszer csak hirtelen felugrott és kifutott a szobából. 317 Bözödújfaluban (Udvarhely m.) a lóalakoskodás a dus^ások csoportjában fordul elő. Húshagyókeddre virradóan négy dus^ás alak és egy falovas haladt végig a falun, akiket a muzsikusok és a szürke lovas követett. A falovas legény a derekára húzott egy rossz tekenőt, amelynek a fenekét előzőleg kiütötték és egy fekete lepedővel leterítették. Fából faragták ki a ló fejét, amelyet a lovas a gyeplővel mozgatott. A menetben figyelemre méltó a kereken forgó pár. Ezt lóval vontatták. A ló után egy hajlított végű rudat erősítettek, amelyre egy himbálódzó kereket rögzítettek. A rúdra erősített keréknek hol az egyik, hol a másik széle érintve a földet a ráerősített ölelkező leány- és legénybábu úgy imbolygott, mint aki táncol. 318 316 A panyolai, szamoskén, tyukodi és tarpai változatot 1. Ferenc^/ Imre—Ujváry Zoltán: i. m. 26. kk. 317 Makkal Endre-Nagy Ödön: i. m. 141. 318 Makkal Endre-Nagy Ödön: i. m. 188.
