Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
nak a lezáró: a halotti tort jelképező részében a halott részére üresen hagyott hely is ugyanarra a kapcsolatra mutat. A turka típusú állatmaszkokkal összefüggésben úgy látjuk, hogy bár a formai hasonlóságok, egyezések feltűnőek, de részben az elnevezésbeli, különösképpen azonban a funkcionális különbségek a formális kapcsolat tényénél távolabb mutatnak. A turca- és a ^ramaszkot — formai hasonlóságuk ellenére is — a vizsgálat egy bizonyos pontján külön kell választanunk, 305 annak ellenére, hogy a kecskemaszk is a legarchaikusabb állatmaszkok közé tartozik. 306 További problémákat vet fel a turca a szláv túron, túron, turica állatmaszkokkal való összefüggésben és az etimológiai kérdések tekintetében. 307 Az erdélyi és a magyarországi román turca-turka pedig a magyar kecskemaszkos szokásokkal, 308 a román bre^aia a bulgár bre^aiaval, 309 a moldovai capra maszkok egyes variánsai az orosz /ètf^Tmaszkokkal való kapcsolat, összefüggés kérdéseit is felveti. Mindezek azonban további vizsgálatot tesznek szükségessé elsősorban a recens néphagyomány területén. ß. kçcske- és a turkamaszkps játékpkjnteretnikus képcső tatai A kecske- és a turkamaszkos játékok részletesebb bemutatása után az alábbiakban összefoglaljuk mindazokat a kérdéseket, amelyeket ez a maszk-típuscsoport a vizsgálat során felvetett, s felvázoljuk az interetnikus kapcsolatokra vonatkozó eredményeinket. A Kárpát-medence területén élő népek kultúrájában mutatkozó hasonlóságokra, egyezésekre a néprajztudomány kutatói már korán felfigyeltek. Az idevonatkozó vizsgálatok egyik fontos szempontja az átadás, átvétel kérdése, a különböző nemzedségű népek, etnikumok közötti kapcsolat és a kulturális elemek elterjedési területének a megállapítása volt. Az összehasonlítás során elsősorban a morfológiai szempontok érvényesültek. Gyakran a formai egyezésekből vagy a hasonlóságból, a területi elterjedés százalékos arányaiból a kutatók az egyes kulturális elemek eredetét, átvételét és terjedési irányát állapították meg. Azonban a formai egyezés, a hasonlóság nem minden esetben jelent kapcsolatot két vagy több etnikum között. Az interetnikus kapcsolat vizsgálatában a kutatók alig vagy egyáltalában nem fordítottak figyelmet a migrációs folyamatok nyomán létrejött kolonizációkra, valamint ezekből az évszázadok során bekövetkezett nyelvcserére és a nemzetiségi asszimilációra. Az idevonatkozó vizsgálatok új irányt jelölnek az interetnikus kapcsolatok kutatásában. Az ezzel kapcsolatos szempontokra már évekkel ezelőtt felhívtam a figyelmet, és ezek alapján számos folklór jelenség interetnikus kapcsolatának a megállapítására tettem kísérletet. A Kárpát-medence területén ismeretes állatmaszkok közül különösen figyelemre méltó az előzőekben ismertetett kecske-típusú, illetőleg turca-úpusú maszk. E maszkok csoportjába tartoznak 305 Mais Adolf. Die Tiergestalten im polnischen Brauchtum. In.: Masken in Mitteleuropa (Red.: Schmidt I^eopold). Wien, 1955. 224. 306 Propp Vladimir Jakovlevics: i. m. 111.; Moszyriski Kazjmierz: i. rn. 997.; Prokosch-Kurath Gertrud: i. m. 456. 307 Vö. Machek V.: i. m. 453.; Schneeweis Edmund: i. m. 127.; Horváthová Emilia: Maskenbrauchtum in der Slowakei. In: Masken und Maskenbrauchtum aus Ost- und Südosteuropa (Red.: Wildhaber Robert). Basel, 1968. 135—137. 308 Vö. Dömötör Tekla: i. m. 1940. 240.; Uő.: Masken in Ungarn. In: Masken und Maskenbrauchtum aus Ost-und Südosteuropa (Red.: Wildhaber Robert). Basel, 1968. 22. 309 Vakarelski Christo: Jeux et coutumes théâtrales chez les Bulgares. Ethnologia Slavica, I. 131—132.
