Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

Ilié Mirjana tanulmányában részletesen vizsgálja a bánáti szerbek és románok népszokásaiban előforduló kecskemaszkokat. A Bánátban ismerik ezt a maszkot a szerbek, a bolgárok, a románok és a cigányok. Megállapítja, hogy a bánáti szlovákoknál és a magyaroknál ismeretlen a kecskemaszk a téli ünnepek alkalmával. A tanulmányból kitűnik, hogy a szokás, a kecskemaszk a karácsonyi ünnepekkel áll kapcsolatban. A szokás résztvevői a szerbeknél, a bolgároknál és a románoknál kizárólag férfiak, a cigány csoportokban azonban nők is szerepelnek. A szokás főbb mozzanataiban megegyezik az általunk fentebb bemutatott szokással. A szereplők a gazdától engedélyt kérnek a játék bemutatására. Miután azt megkapták, bemennek a házba, ahol a klockalica eljátssza a szerepét. Etelt, italt, valamint pénzt kapnak, melyet egymás között elosztanak. A szokás legfontosabb kelléke a maszk, amely meglepő hasonlóságot, sőt a főtípusban azonosságot mutat a hajdúdorogi kecskemaszkkal. Az llic Mirjana által bemutatott legáltalánosabb kecskemaszk típus fából készül, a koponyára erősített szarvakkal és mozgatható állkapoccsal. A fej felületét birkagyapjú, nyúlbőr vagy sokszínű papír borítja. Az alsó állkapocshoz birkagyapjúból vagy kenderből szakállt erősítenek. Az állkapocs alatt vagy a szarvak között kifeszített zsinóron kolomp vagy csengő függ. A kecskefejet egy botra erősítik, amelynek a segítségével a szereplő a maszkot maga előtt viszi. A játékos nem látszik, mert szőnyegbe vagy bundába burkolják és a játék alatt nem mutatkozik.

261 A bánáti szerb és a hajdúdorogi kecskemaszk összehasonlítása nyomán kétségtelennek látszik a kettő közötti kapcsolat. A szerb eredetet a szokás igazolja. A vizsgálatban azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a rutén párhuzamokat sem és a kérdést ez tovább bonyolítja. Ugyanis a szokás lehet a rutén letelepülők hagyományának, kultúrájának a része is. A keleti szlávok körében a kecskemaszkos szokás elsősorban a fehéroroszoknál és az ukránoknál volt elterjedve. Szovjet kutatók rámutattak arra, hogy a kecskemaszk jellemző a belorusz és az ukrán hagyományra, a nagyorosz szokásokban azonban nem fordul elő. Legészakibb elterjedési területe a Posechonszkij járás. Ettől északabbra a kecskemaszk előfordulására nincs adat. Az északi nagyoroszról a középorosz területekre való átmeneti zónában a kecske már megjelenik, azonban nem annyira önállóan, hanem mint a sokféle maszkok egyike lép fel. Azokon a területeken, ahol fehéroroszok telepedtek le, a kecskemaszk a hagyományokban megmaradt és igen népszerű. így pl. a moszkvai terület Verajszkij és Mozsajszkij járásaiban, ahol sok fehérorosz települt le.

262 A kecskemaszk fő elterjedési területe tehát a keleti szlávoknál a fehéroroszok és az ukránok által lakott terület. Népszerűsége Kárpát-Ukrajna területén nagy lehetett, mert a halottvirrasztás alkalmával játszott játékok között is előfordul.

263 Az ukrán és fehérorosz kecskemaszk és a kapcsolatos szokások, játékok változatosak. Karácsonyt megelőző este jártak házról házra a kecskemaszkkal. A kecskefejet fából készítették. Egy legényt bundával takartak le, aki maga előtt tartotta a kecskefejet. A gazdát és a ház lakóit a következő szavakkal köszöntötték: „E fényes ünnepen kívánjuk, hogy az új évet békében, nyugalomban és jó egészséggel érjék el". Süteménnyel és pénzzel ajándékozták meg a résztvevőket.

264 Minszki területről a kecskés szokásnak a következő variánsát jegyezték fel. A kecskét alakító személy fejére sapkát húznak, amihez vesszőből vagy szalmából készített szarvakat erősítenek. A kecske elválaszthatadan útitársa az öreg, a d%ed. Ez rongyos ruhában van, arcára nyírfakéregből készült 261 llic Mirjana: \. m. 45—67. 262 Csicserov Vladimir Ivanovicr. Zimnij period russkogo zemedelcseszkogo kalendarja XV-XIX. vekov. Moszkva, 1957. 196—198.; Propp Vladimir Jakovlevics: Ruszkije agrarnije prazdniki. Leningrad, 1963. III, L. még: Zelenin Dmitrij. Russische (Ostslavische) Volkskunde Berlin-Leipzig, 1927, 376.; A nagyoroszoknál a kecske helyett a ló került előtérbe. Propp Vladimir jakovlevics: i. m. 113. 263 S^imonyenko I. F.: Bit naszebenyije Zakarpatszkoj oblaszü Szovjetszkaja Etnografija, 1948. Nr. 1. 75-83. 264 Kras^ilnyikov F. S%;. Malorosszia i malorusszi. Moszkva, 48-49.