Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
élt. 255 Magyarországon a görög katolikus lakosság idegen eredetre mutat. Hajdúdorog lakossága vallásában is teljesen különbözik a környező hajdú városoktól, amelyek protestáns vallásúak. A történeti források említést tesznek arról, hogy Hajdúdorog lakosai között egy 1572-ből származó összeírásban (akkor még csak Dorog volt a neve) csak nyolc magyar nevű család található, a többiek rácok. Később románok és oroszok (rutének) települtek közéjük. 256 A rutének és románok beolvadása azokba a falvakba könnyen történt, amelyekben görög katolikus vallású lakosság élt. Felvetődik az a nyilvánvaló lehetőség, hogy a rutén lakosság olyan községeket keresett fel, ahol már saját szertartása szerinti papot és templomot talált. 257 A román és a rutén települések nyomán érthetjük meg azokat az adatokat, amelyek Hajdúdorog görög katolikus lakosságát oroszoknak, illetőleg románoknak nevezik. Ezekkel a népelemekkel való keveredés nem vitatható, azonban a románok és a rutének Hajdúdorogon nyilvánvalóan a kisebbséget jelentették. Viszont a népszokások tekintetében kölcsönös egymásrahatás lehetséges volt. Annál is inkább, mivel a görög katolikus egyházi liturgiát követték és az a szokás, amelyet a fentiekben leírtunk, a rutén és a román hagyományban is jól kimutatható. Oros^ István megvizsgálta a kecskejáték énekeit és arra az eredményre jutott, hogy a dallam a keleti keresztény egyház korábbi ősi tetrachordikus rendszeréből ered. 258 Ez a megállapítás is azt bizonyítja, hogy a szokás összefonódik a görög katolikus lakossággal, a görög katolikus egyházi énekekkel és dallamokkal. A különböző, elsősorban szláv kapcsolat feltételezése szükségessé teszi a szokás összevetését a szláv, elsősorban a szerb, rutén, valamint más irányban a román hagyománnyal. A magyar hagyományban ismeretes kecskemaszkokkal való párhuzamba állítását nem látjuk szükségesnek, mert a kapcsolat ebben a tekintetben nem tételezhető fel. Már említettem, hogy karácsonykor kecskemaszkos szokás a magyar hagyományban nem ismeretes. Találkozunk ugyan néhány adattal, amely szerint egy-két közösségben a bedehemes játék egyik szereplőjének a neve kecskés (azaz kecskepásztor). Ez a játékos a többi szereplővel, pásztorokkal együtt mondja a szöveget és az éneket, tehát nem néma játékos és nem állatot utánzó szereplő. Mindössze egyetlen faluból ismerünk példát arra, amely szerint ritkán előfordul, hogy ezen a játékoson kecskefejet utánzó maszk van. 259 Azok a kecskemaszkok pedig, amelyek formailag hasonlóak, a magyar hagyományban zömmel farsangi szokásokban fordulnak elő. 260 Az idetartozó példák megvizsgálása azonban jelenlegi célunkon kívül esik. Ebben a tekintetben sokkal bonyolultabb összefüggésekre kell rámutatnunk mind a szokás alkalmait, mind pedig a különböző nemzetiségek kapcsolatait illetően az átadás és átvétel kérdéseinek összefüggésében. 255 Varga Gei^a: Hajdúmegye leírása. Debrecen, 1882, 229.; A görög katolikus lakosságú településekkel kapcsolatban több és sokszor meddő vita folyt a nemzetiségi eredetet illetően. Elsősorban a vallástörténészek fordítottak erre a kérdésre figyelmet. Vö.: lengyel Endre: i. m. 342-352.; Papp György: Szabolcsi görög katolikus parochiák. In: Vármegyei Szociográfiák, IV. Szabolcs vármegye (Szerk.: Dienes István, Budapest, 1939.) 136-146.; Karácsonyi János: A görögkatolikus magyarok eredete. Budapest, 1924; A görögkatolikus egyházzal kapcsolatban: lorga N.: L'éveché de Hajdúdorogh et les droits de l'Église roumaine unie de Hongrie. Bucarest, 1913. 256 Karácsonyi János: i. m. 18—23. 257 Papp György: i. m. 138.; Balogh István írja, hogy a Tiszántúl nyugati részére és a Nyírségbe rácok, a keleti szegélyre oláhok, északra rutének telepedtek be. Balogh István: Adatok a hajdúság XVI. századi népi összetételéhez. Ethn, LIII. 1942. 38. Dankó Imre a dorogi rác ethnikumról fenntartással beszél: A hajdú-ethnikum kérdéséhez. DMÉ 1958-1959, Debrecen, 1960. 79. L. ott további irodalmi utalásokat. 258 Oros^István: i. m. 90-93. 259 Magyar Népzene Tára, II. Jeles napok. Budapest, 1953. 493-498. 260 Ferencet Imre—Ujváry Zoltán: Farsangi dramatikus játékok Szatmárban. Műveltség és Hagyomány, IV. Budapest, 1962. 19-22.
