Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
7. századból vannak adatok. Kecskebőrbe öltözött játékosok szüreti szertartásokban jelentek meg. A hím kecske megjelenítése bizonyos szabadosságot, fallikus potenciára való utalást jelentett. 215 Fontos kérdés, hogy kontinuitás van-e az antik kecskemaszkos alak és a mai kecskét alakító játékos között. A kutatók feltételezik, hogy a kecskemaszkos játékok kiindulópontja Dél-Európában, vagy inkább kontinensünk és Ázsia határán található, 216 s mindenképpen a legarchaikusabb maszkok közé tartozik. 217 Az újkori anyag vizsgálatában bizonyos nehézséget okoz az, hogy a kecskemaszk sok helyen a bölény- illetőleg a tulokmaszkkal keveredett, s gyakran a kutatók sem tesznek különbséget a kettő között. így került egymás mellé a kecske- és a túron, turkamas^k. Rendkívül nehéz ma már ott, ahol a néphagyományban a kecske és a túron, turka nevű maszkok együtt fordulnak elő, a két maszktípus szétválasztása. A kecske, a túron és a turka maszkot illetően lényegében azonos, azonban eredetileg két különböző állatot ábrázolt. A tur, túron, turca a latin taurusból ered, az ószlávban turb alakban ismeretes és tulkot, bikát jelent. 218 A román nyelvben valamelyik szláv nyelvből való átvétel. 219 A kecskemaszk a klasszikus görög kultúrától napjainkig ismeretes és valamilyen formában megtaláljuk Európa valamennyi népének hagyományában. A kecskemaszkos játékokban bevezetésképpen néhány jelentősebb kultúrkörrel kapcsolatban említek példákat. A keleti szláv népeknél a kecskemaszkos játék igen elterjedt a fehéroroszok és az ukránok körében. A nagyoroszok hagyományára azonban nem jellemző. A nagyorosz népi játékokban a kecske helyét a ló foglalja el. 220 A kecskemaszkos játékok elsősorban a téli időszakban fordultak elő. Ismeretesek voltak azonban más alkalmakkor is, mint pl. Ukrajnában halottvirrasztáskor. Abban a szobában jelent meg a kecskének maszkírozott személy, amelyben a halott volt. 221 A téli időszakban elsősorban a különböző koljadával állt kapcsolatban. A kecskefejet fából készítették, mozgatható állkapoccsal. A kecskét alakító személy eltakarta magát, a kecskefejet maga előtt tartotta és társaival így ment házról házra. A játékban részt vevők énekeltek, a gazdának bőséget, szerencsét kívántak, a kecske pedig táncolt. Egyes példák szerint a kecske időnként elterült a földön, mintha elpusztult volna, majd ismét életre kelt. 222 A kecskemaszkos alakoskodók különösen délorosz területen voltak ismeretesek, 223 s gyakran a lóval, 224 a medvével 225 együtt fordultak elő. Az orosz kutatók funkcionális szempontból az agrármágiával való összefüggésben különös jelentőségűnek tekintik a kecskemaszkot. 226 A délszlávok, illetőleg a balkáni népek körében szintén igen népszerűek voltak a kecskemaszkos felvonulások, játékok. A kecskemaszkos alakok főleg a farsangi időszakban jelentek meg. Némely területen azonban a kecske a karácsonyi szokások központi alakja volt. A játék, a szokás fő mozzanataiban megegyezett a keleti szláv kecskemaszkos szokással. Benne a termés gyarapodására, 215 Prokosch-Kurath Gertrude: Goat.; Goat Dance. In: Standard Dictionary of Folklore Mythology and Legend. (Red.: Leacb M.), I. New York, 1949. 456.; Uungman Waldemar. Traditionswanderungen Euphrat-Rhein, I. Helsinki, 1937— 1938, 265.; Moszyriski Kaz imier K: i. m. 997-999. 216 Moszyriski Kazimierz; i- m. 1000. 217 Propp Vladimir Jakovlevics: Russzkije agrarnije prazdniki. Leningrad, 1963. 111. 218 Schneeweis Edmund: Serbokroatische Volkskunde, 1. Berlin, 1961. 127.; Machek V. szerint a turon, turca azonos indogermán tőre, a /#r-ra vezethető vissza: Etymologicky slovnik jazyka ceského a slovenského. Praha, 1957. 543. 219 Popinceanu I.: Religion, Glaube und Aberglaube in der rumänischen Sprache. Nürnberg, 1964, 40. 220 Propp Vladimir jakovlevics: i. m. 113.; Csicserov V. I.: Zimnij period russkogo zemledelcseskogo kalendarja XVI-XIX. vekov. Moszkva, 1957. 196-198. 221 Szjmonyenko I. F.: Bit naszelenija Zakarpatszkoj oblaszti. Szovjetszkaja Etnografija, 1948. 1. sz. 75—83. 222 Kraszjlnyikov F. Sz-'- Malorosszia i malorusszi. Moszkva, 1904. 48—49.; Propp Vladimir jakovlevics: I. m. 111-112. 223 Szavuskina N. L: i. m. 34. 224 Csicserov V. L: i. m. 196.; Pomerenceva E. V. (red.): Tradicionnij folklór vlagyimirszkoj gyerevnyi. Moszkva, 1972. 72. 225 Berkov P. N.: Russzkaja narodnaja drama XVII—XX. w. Moszkva—Leningrad, 1953. 138. 226 L. pl. Propp V J.:i. m. 112-113.
