Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
a halálra és feltámadásra mutató motívumokat egyaránt megtaláljuk. 227 A balkáni népekkel kapcsolatban meg kell említenünk a kecskemaszk előfordulását az albánoknál és a románoknál is. Ez utóbbiaknál különösen kedvelt állatmaszk a karácsonyi ünnepkörben. A lengyel, cseh és szlovák néphagyományban a kecskemaszkos szokások, melyekben az állatot alakító személy elnevezésére alkalmazzák a túron, turka szót is, igen széles körbenismeretesek. Különösenkétalkalommal,karácsonykor és farsangkor fordulnak elő a kecskemaszkos játékok. A túron, turka úgyszintén gyakran együtt szerepel a medvével és a lóval. 228 Az európai nem szláv népek körében szintén ismeretesek a kecskével kapcsolatos szokások, maszkos jelenetek egykori szerepére mutató emlékek. Mannhardt Wilhelm bőséggel említ példákat a német nyelvterületről és a skandináv népek hagyományából. Karácsonykor és farsangi időszakban a kecskének öltözött személyek egyaránt megjelentek. Német nyelvterületen többnyire Habergeiss, Klapperbock, Neujahrsbock a nevük. Külső formai tekintetben lényegében megegyeznek a fentebb említettekkel. Igen gyakran nem önállóan lépnek fel, hanem együtt szerepelnek a lovat, medvét és a gólyát alakító játékosokkal. Norvégiában fulebuk a nevük és a karácsonyi időszakban jelennek meg. Mannhardt Wilhelm külön fejezetben foglalkozott a kecske, illetőleg az általában baknak nevezett állat dramatikus megjelenítésével, népi játékokban való szerepével és az agrárkultusszal való összefüggésével. 229 A funkcionális kérdésekre visszatérünk. A fentiekben csak pillantást vetettünk a kecskemaszkok néhány kérdésére és európai elterjedési területére. Az adatokból kitűnik, hogy a kecskemaszk, a kecskét alakító játékok problémaköre népenként is önálló monografikus feldolgozást kíván. Az alábbiakban a kecskealakoskodás, a kecskemaszk magyar nyelvterületen való elterjedését vizsgáljuk meg, s a recens anyag alapján részletesen bemutatjuk néhány terület kecskemaszkos játékait, majd további európai és távolabbi párhuzamokra teszünk kitekintést, valamint felvázoljuk a Kárpát-medencén belüli interetnikus kapcsolatok kérdéseit. Kecskemaszk. (1965) Panyola, Szabolcs-Szatmár m. 227 Schneeweis Edmund: i. m. 127.; Drobjakovic Borivoje: Etnologija narodajugoslavije. Proi deo. Beograd, 1960.195; Belovic ].: Die Sitten der Südslawen. Dresden, 1927. 165.; Orel Boris: Slovenski ljudski obicaji. In: Národopirje Slovencev (Red.: Grafenauer Ivan— Orel Boris), II. Ljubljana, 1952. 137.; Gavazjn Milovan: Das Maskenwesen Jugoslaviens. Schweizerisches Archiv für Volkskunde, L XIII. 1967. 194. 228 Zíbrt Cenék: Veséié chvile v zivote lidu ceského. Vysehrad—Praha, 1950. 107 kk.; Zatko Rudolf: Zur Problematik des slowakischen Volks theaters. In: Europäische Kulturverflechtungen in Bereich der volkstümlichen Überlieferung. Festschrift zum 65. Geburtstag Bruno Schiers. (Herausgeg.: Heilfurt G.—Siuts H.), Göttingen, é. n. 141.; Witkowski Czfslaw: Doroczne polskie obrzçdy i zwyczaje ludowe. Krakow, 1965. 8—9.; Mais Adolf. Die Tiergestalten im polnischen Brauchtum. In: Masken in Mitteleuropa (Red.: Schmidt I^eopold). Wien, 1955. 221—235.; Moszyriski Kazjmierz^ i. m. 987 kk. 229 Mannhardt Wilhelm: Wald- und Feldkulte, I-II. Berlin, 1904-1905. II. 183 k.k; L. még: Weiser-AallUly: Julenissen og julegeita i Norge. Oslo, 1954.
