Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
300 Játé^pd és maszkgdjdes napodon vezethetők vissza, de olyan állatmaszk nincsen, amely magyar jellegű, következésképpen a magyar állatmaszkok az európai teriomorf maszkok szokáskomplexumába tartoznak. 211 Sajnos, tévesen értelmezték ezt az európai összefüggésre kitekintő megállapítást, és a magyar maszkokkal kapcsolatban pl. Schmidt Leopo/d a következő sommás megállapítást teszi a közép-európai népek maszkjaival foglalkozó kötetben: „Ungarn ist kein Maskenreiches Land". 212 Az idevonatkozó, szinte tényközlő megállapítások közül a legmeglepőbb Vulcánescu Romulus véleménye a magyar állatmaszkokról. Kifejti, hogy a medve-, a kecske- és a lómaszk a románoktól került a magyar szokásokba. A regösénekek rőt ökörje pedig egyenesen a dák-román folklórból vándorolt a magyarba, a szarvas pedig kizárólag román jellegzetesség, s bár elismeri a magyarok egykori lókultuszát, azonban úgy véli, hogy annak elemeit a magyarság a délkelet-európai lókultuszból a románok közvetítésével kapta. 213 A szerző az eddigi magyar irodalomra alapozta a véleményét, amelynek a revideálása föltédenül szükséges az újabb kutatások fényében. A népi dramatikus játékokban különböző állatokat utánzó maszkokkal találkozunk. Ezeknek a maszkoknak, játékoknak az eredetét a kutatók igen gyakran az agrárkultusszal összefüggésben keresték. A dramatikus játékok állatmaszkjaival kapcsolatban már Mannhardt Wilhelm igen alapos kutatást végzett, és számos ponton meggyőzően igazolta ezeknek a maszkoknak az agrárkultuszban való szerepét. Az újabb kutatás is érinti az állatmaszkok és a földművelés rítusainak a kapcsolatát. Természetesen, számos más teória is tartja magát az állatmaszkok eredetét és funkcióját illetően. A kutatók általánosnak tekintik azt, hogy az emberek démonokat, szellemeket állatalakban jelenítettek meg. A háziállatok utánzásai, maszkjai feltédenül feltételezik a letelepült, a földművelő életmódot. Az állatmaszkok nyilvánvalóan a földművelési rítusok ősi formáihoz vezethetők vissza. A földművelő kultúrában az állati és a növényi élet között szoros kapcsolat van. Ezzel függ össze, hogy pl. a kecske, ló, bika stb. maszkok egészen a 20. századig kedveltek voltak, a szerencsét, a bőséget, a termékenységet kívánó különböző játékokban. Az állatmaszkos dramatikus játékok közül elsőként a kecskével kapcsolatos hagyománykört vizsgáljuk. Xecskemaszkçs játékok^ Kecskemaszkos játékok széles körben ismeretesek az európai népek hagyományában. A Dionysos szent állatának tartott kecske kultusza a népélet legkülönbözőbb jelenségeiben megfigyelhető. A kecske a legkorábban szelídített háziállat. Domesztikálása valószínűleg korábban történt, mint a szarvasmarháé, sőt hamarabb, mint a juhé. A növénytermesztéssel foglalkozó népek szelídítették meg a kecskét több ezer évvel ezelőtt és hosszú ideig a kutyán kívül az egyetlen háziállat volt. Ez nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a kecske jelentős szerepet kapott a földművelő népek kultúrájában. 214 A kecskével kapcsolatos kultusz vizsgálatakor gyakori utalások történnek a klasszikus görög szokásokra, játékokra, amelyekben a kecskének fontos szerepe volt. Nemcsak a görögök, hanem a rómaiak is hittek a kecske alakú démonok létezésében. Kecskének öltözött személyekről már az i. e. 211 Dömötör Tekla: Állatalakoskodások a magyar népszokásokban. Ethn, LI. 1940. 235-241. 212 Schmidt Leopold: Die österreichische Maskenforschung 1930-1955. In: Masken Mitteleuropa (Szerk.: Schmidt Leopold). Wien, 1955. 67. 213 Vulcänescu Romulus: Mäjtile populäre. Bucuresti, 1970. 33—35. 214 Mosens ki Ka%imier%: Kultúra ludowa Slowian, II. Krakow, 1939. 997—999.
