Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
ütésnél megjelent közönségnek nagy szórakozást jelentett a bekötött szemű legények cséppel való hadonászása. Amelyik legény ütésével nem talált, áldomást fizetett. A cséppel mindaddig csapkodtak, amíg valakinek sikerült leütni a kakas fejét. Ez a legény a győztes, övé a kakas is. A „csatát" áldomásivással ünnepelték meg. 181 A Honderű egyik munkatársa 1847-ben helymegjelölés nélkül írja, a magyarországi németek körében szokás, hogy a búcsút követő napon az ifjúság kakasütést rendez. Az áldozatot jól lerészegítik pálinkával vagy borral. Lábára madzagot kötnek, s zeneszó mellett az egész falut bebarangolják vele. A csoport vezére a menet élén egy dorongot visz, amellyel a kakast agyonsújtják. A kakas kivégzése a következőképpen történik: a falu közepén a jelenlevők előtt elmondja az egyik ifjú a kakas bűneit. Legfőbb bűne az, hogy számtalanszor követett el házasságtörést. Nyilvánvaló, hogy meg kell halnia. Először a vezér a szónok szemét köti be, hogy azután doronggal sújtsa le a kakast. Azonban a kakast jobbra-balra ráncigálják, s így az ütés nem sikerül. A legények egymás után próbát tesznek. A kakas leütése után a dorongra akasztják, s két legény vállára véve, zeneszó mellett a táncházhoz viszik, ahol megevésre elkészíttetik. 182 Húsvéti szokás volt a brassói szász fiatalság körében a kakaslövés. Húsvét másodnapján az ifjúság a templom előtti térre gyülekezett. Egy gyümölccsel, szalagokkal feldíszített fenyőágra fehér kakast kötöttek fel. Azzal együtt, zene- és énekszóval a Szt. Márton-hegyre vonultak. A fenyőfát a kakassal együtt letűzték a földbe. Az odagyűlt tömeg egy Jézus föltámadásáról szóló éneket énekelt el. Ezt követően az ifjak nyilakkal lőttek a fenyőfán függő kakasra. Aki a kakast nyilával lelőtte, a nap hőse lett. Azt az áldozat tollaival felékesítették és bevonultak az iskolába, ahol gyümölcsevést tartottak. Iskolai ünnepnek számított a brassói szász gimnázium kakasünnepe. A kakasünnepet minden évben október 16-án tartották. Ekkor választották meg az iskolában a kakasünnep királyát. A kakasviadal és a kakaslövés keveredett itt egymással. A kitűnőbb és előkelőbb tanulók, akiket királyságra jelöltek, egy-egy kakast hoztak az iskolába, és kakasviadalt rendeztek. Akinek a kakasa győzött, az lett az ifjúság királya. A deák királyt a gimnázium birtokában levő 17. századból származó aranyozott rézkoronával koronázták meg. A megkoronázott királyt az iskola ifjúsága: dobosok, zenészek, a felsőbb osztályosok tógás csapata, valamint fehér ingbe öltözött diákok, akik virággal és repkénnyel feldíszített kardot tartottak a kezükben, a Szt. Márton-hegyre kísérték, ahol az ünnepség második részét tartották. Az ott eleregetett szárnyasokat (liba, kacsa, tyúk stb.) a kardos csapat üldözőbe vette, és fejüket lemetszette. Három napon át(!) tartott ez a véres csata. A leölt áldozatokból lakomát csaptak, a király pedig gyümölccsel, süteménnyel és pénzzel ajándékozta meg a mészárlás résztvevőit. 183 A kakasünnep, illetőleg a kakaskivégzés nemcsak iskolás gyermekek szokásai közé tartozott a szászoknál. A kakaskivégzést eredeti formában is megtaláljuk. Wlislocki Henrik az erdélyi szászok néphitéről és népszokásairól szóló munkájában olvassuk, hogy Mihály és Gallus napja az erdélyi szászok számára az ősz kezdetét jelentette. Ezeket a napokat a 18. század elején Brassóban ünnepélyes keretek között tartották meg. Egy téren póznát állítottak fel. Körülötte táncos mulatságot rendeztek. Erről a mulatságról a hagyományos kakaslefejezés sohasem hiányzott. 184 Orbán Balázs Brassóról szóló munkájában tényleges kakasütésről is szól. Húsvét délutánján mindkét nembeli fiatalság valamelyik téren összesereglett. Kört alakítottak, s a közepén egy cövekhez kakast kötöttek. A fiatal legények bottal a kezükben, bekötött szemmel indultak a kakas felkeresésére. A kakas leütése legtöbb esetben a tömeget mulattató, levegőben való hadonászássá vált. Azonban mindaddig 181 Várady Ferenc. Baranya múltja és jelene, I—II. Pécs, 1896—1897. I. 163. 182 Â.J.: Népszokások. Honderű, V. 1. r. 1847. 93-95. 183 Orbán Balá^r. i. m. 295-296. 184 Wlislocki Henrik: i. m. 77.
