Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
próbálkoztak, amíg valaki a kakast leütötte. A győztest diadalmenettel valamelyik házhoz kísérték, ahol a kakast elfogyasztották, s a napot táncmulatsággal fejezték be. 185 Ismerünk olyan rendeleteket, amelyek a brassói kakasünnepet, a kakasütést már 1718—1740 körül eldltották. 186 Azonban a szokás a szászok körében mégis tovább élt. Versényi György 1900-ban közli a Segesvár környéki szászok húsvéd kakaslövését. Az ifjúság húsvét harmadnapján fegyveresen kivonult a mezőre. Egy karóhoz két-három kakast kötöttek. Ezeket a kakasokat bizonyos távolságból lelőtték. Muzsikaszó kíséretében hazavonultak, ahol több más kakassal, esedeg egyéb hússal az áldozatokat ebédre elkészítették és elfogyasztották. Azután késő esdg táncoltak. Versényi György megjegyzi, hogy régebben, néhol még cikkének írása idején is, nyíllal lőttek a kakasra. 187 A besztercei kakaslövés az egész közösség jelenlétében történt. Húsvét vasárnapján a besztercei lakosok a város vezetőivel, a polgármesterrel, tisztviselőkkel együtt kivonultak az erdőbe, csak az őrök maradtak a városban. Egy tisztáson kakasokat engedtek szét. Az ifjúság feladata volt, hogy azokat nyíllal lelövöldözze. Wlislocki Henrik írja, hogy a kakaslefejezés szokása az erdélyi szászok körében ismeretes Szászsebesen (Szeben m.) is, 188 Kolumban Lajos pedig úgy értesít, hogy a kakasütést a múlt század közepén Szászzalantán (Nagy-Küküllő m.) is megtartották. 189 Haltrich Josefa szászokról írva hangsúlyozza, hogy a kakasütés a szász nép hagyományában igen régi időre nyúlik vissza. 190 Schullerus Adolf az erdélyi szászokról írott munkájában szintén megemlékezik a szászok húsvéti kakasütéséről. 191 Az erdélyi szászok és az erdélyi magyarok kakasünnepei meglepő hasonlóságot mutatnak. Ha a brassóiak kakasünnepét összevetjük a hétfalusiakéval, nyomban látjuk, hogy közös gyökerük van. Időpontegyezést is találunk: a brassóiak és a hétfalusiak kakasünnepe egyaránt húsvétra esik. A szászoknál azonban egyéb alkalmai is voltak a kakaslefejezésnek, mint pl. Mihály napja vagy a kakaskivégzés eredeti értelmétől eltolódott deákkirály választás. A kakasütés az európai népeknél a legváltozatosabb formában és alkalommal ismeretes. A Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens aránylag röviden írva a kakasütésről azt hangsúlyozza, hogy a kakasvágás elsősorban Csehországban, de másutt is kedvelt népi szórakozás volt. A legények és a leányok egyaránt részt vettek a kakasvágásban. A szokás alkalmai voltak: búcsú napja, farsang éjszakája, pünkösd, János-nap, Mihály-nap, lakodalom, valamint aratás. Kosár vagy fazék alá helyeztek egy kakast, esedeg hozzákötötték egy cölöphöz vagy valamilyen fához. A jelenlevők bekötött szemmel, bottal, cséppel vagy egyéb alkalmatossággal ütöttek a kakas felé, mindaddig, amíg agyonütötték. Akinek sikerült a kakast agyonütni, az lett a kakaskirály. 192 Wörterbuch der deutschen Volkskunde a népi játékok között említi a kakasütést, azt hangsúlyozva, hogy eredetileg aratási szokások közé tartozott. A kakast egy fazék alá rejtették és cséppel agyonütötték. Később a kakas jelenléte nélkül sújtottak a fazékra. Ez utóbbi forma azonban csak a 18. században kezdett kialakulni. Chodowiecki D. egyik képén ilyen cserépfazék-ütést láthatunk. A szokás neve — kakasütés — azonban nem változott. 193 185 Orbán Balázs: i. m. 91. 186 Orbán Balázs: i. m. 91.; A Székelyföld leírása, V. 1871. 296. 187 Versényi György: Húsvéti szokások. Erdély népei, III. 1900. 22—23.; A kakaslövés, 1902. 8. 188 Wlislocki Henrik: Volksglaube und Volksbrauch der Siebenbürger Sachsen. Berlin, 1893. 60-61. 189 Kolumban îMJOS: i. m. 90. 190 Haltrich Josef Zur Volkskunde der Siebenbürger Sachsen. Wien, 1885. 286. 191 Schullerus Adolf Siebenbürgisch-sächsiche Volkskunde im Umriss. Leipzig, 1926. 144. 192 Handwörterbuch des deutschen Aberglaubens, III. Berlin-Leipzig, 1930-1931. 1343. 193 Wörterbuch der deutschen Volkskunde. Stuttgart, 1955. 841.
