Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
Vágást meghagyja szombatra, Másnap Márton ezt megtudta; Ugye jó lesz így Sárika? A nagy hadban kiabálta: E két bitang szombat este Lukadjon ki a gyomrotok, Farkas Jenőt felkereste. Éjjeli őrt megloptátok! Egyik beszéddel tartotta, Ez még nem volt nektek elég, Másik ment a disznóólba, Szomszédban laknak Szroghék, Annak árpadarát adott, Szrogh Gyuri szép bikája Tíz kilóval többet nyomott. Bődörög a meleg ólba. Hurkamosó tekenőbe Bika le volt szerződtetve, Nem fért be a disznó bele, Ki is hízott az kövérre. Ezt is nekik köszönhedk, De ti ezt megirigyeltétek, Pénzügyőrt nem tisztelik. És az ólba bementetek. A főkapus Tömöl Márton, Vasvillát megtaláltátok, Végig sétál a Nagy hadon, És azt bele szurkáltátok Mindenkinek mondogatja, A bikának hátuljába, Van neki egy belga nyúlja. És ráfogtátok Szukarnóra. Orra olyan mint egy kosé, Kis Margóval mit tettetek, Nem adná oda tíz másé. Sárga tyúkját megettétek. Gyönyörű a tenyész kanja, Nem baj Margó, megfizetik, Tömöl Márton büszke rája. Mert a fejük levétetik. Büszkeség ne soká tartson, Mostan ítéletet mondunk, Bementetek a nagy hadon, Valamennyien itt vagyunk, A nyúlólhoz osontatok, Hogy itten már nincs kegyelem, A kosorrút elloptátok. Fejezzék le, ezen percben. Aki eztet el nem hiszi, Bikszárdra menjen kérdezni, Ott lakik a kegyes Atya, Aki áztat majd megmondja. 165 Az utolsó versszak után a hévérek elkiáltották magukat: Félrébb emberek, félrébb, nehogy a vér lepocskolja! Felemelték a tilónyelvet, s egyeden suhintással kivégezték a rabokat, azaz leütötték a fejükről a cserépfazekat, amelynek a darabjai szerteszét repültek a nézők között. Azonban alighogy „meghaltak", máris életre keltek. Hirtelen felugrottak és uccu, futásban a kocsmába szaladtak. A tömeg elment egészen a kocsmaajtóig. A legények bementek a kocsmába, a rabokról leoldozták a láncot, s mulatásba fogtak. Később visszamentek a táncházba, táncoltak éj félig. Kedden éjfélkor - a múltban — az elöljáróság, a falu bírája két hitessel elment a táncházba, s elvette a cigányoktól a vonót. Nem volt szabad tovább táncolni. 165 P. Farkas Sándor szerzeménye.
