Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

A pincéjét rája bízta, Szomszédbeli kis Soltészra, De ő nem volt odahaza Mikor elveszett a bora. Idős Farkas Gyula bácsi, Kinek vannak jó barád, Rendben tartja ő a szőlőt, De ellopták a korán érőt. Ment ő rögvest a tanácsba, Hogy zsivány van rokonságban, Felismerte mindazokat, Kik a szőlőjében voltak. Thuza Péternek a csűre Sok mindennel tele gyűjtve, Bizonyítják, hogy nem lopott, Inkább ez a két átkozott.

164 A tanácsnak kérésére Folyik a híd építése. Már egy éve, hogy megkezdték. Azóta be nem fejezték. Sok baj volt a fennakadás, Jött sok elemi csapás, Meg-megáradt ez a patak, És a munka félbe maradt. Elveszett a deszka padló Mert elvitte a két rabló. A cement is sok hiányzott, Elloptak vagy ötven zsákot. Kilesték az őrt, hogy szunnyadt, Akkor ezek mindent loptak, Végén minden hiányzott, Híd pedig csak félkészen állott. 3. Csúzda Pali Németiben Kiballag a szardókába, Legjobb szőlők termelője, De a trágyát nem találja, Jó ízű neki a bora, Mert a két rab azt elhordta, Még a bulgár is azt mondja. Saját szőlőjébe rakta. A szőlőjét megtrágyázza, Farkas Jenő ügyes gazda, Bodó Emilnek azt mondja: Disznót hizlal eladásra. Trágyát pakold a kocsira, Mivel a disznóhús drága, Vidd ki azt a szardókába! O is magas áron adja. Negyven kocsival vittetek, Múltkor is eladott egy mangát, Ezért kétezret fizetek. Felkereste finánc sógorát. Emil ennek eleget tett, Vedd meg disznóm, az áldóját, És a pénzért jelentkezett. Ebből nyered meg a hurkát. Amikor kitavaszodott, Sógor nem is ellenkezett, Pali eképp gondolkozott: Mivel ő csak borhoz értett. A trágyát idejében Hízó árát kifizeti, Berakom szőlőm tövébe. És a vágást eltervezi. 164 Farkas Zoltán versezete.