Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

Farkas József keresgeti, Ózdra menne, kéne neki, Hogy a vonatot ne késsé, Azért kéne a zsebébe. Bán Ágostonné eztet hallja, Odaszalad nagy loholva, Herminke, még ez tűrhető, Nékem csirkém nincs, csak kettő. Ilonkám, hol a karóra? Mert menni akarok Ózdra. Ott a kasznin, fedő alatt, Siessél, hogy le ne maradj. De bizony azt nem találták, Mert ellopta a két zsivány, Oda lett az mindörökre, Józsikám, végy mást helyébe. Tudjuk azt, hogyha nem eszik, Az ember kiéhesedik, Egy hízott ludat loptatok, Amiben dúskálkodtatok. Farkas Lajosné kiálla Kapujába siránkozva, Jaj, nem tudom, mi lesz velünk, Ha ez így lesz már elveszünk. Anyjostól együtt ellopták, Gálik Géza tanú reá, Vasárnapra virradóra, Üsse meg az istennyila. Ezeket befejeztétek, A gárdon tetőre mentetek, Bán Zoli oltványt ültetett, És azokat nézegettétek. Zoli nézi, fakad-e már? De bizony ti két jó madár, Áztat feljebb húzogtátok, És szépen betakartátok. Nem fakadt abból meg egy se, Zoli sokszor nézegette, Egyet gondol, kihányja mind, Legjobb a mercsei rizling. A fentieket bevégeztük, A két bűnöst elítéljük.

163 2. Most halljuk tovább a vádakat, Hogy ezek eddig mit csináltak. Sok bűnöket követtek el, De most aztán ide jöttek. Puskás Farkas Ágostonnak Sok szép oltványai vannak, Kihúzogták egy szép este, Itt van annak két tettese. Elérkeztünk e nagy napra, Községünk rabvágására, Feltárjuk mi ezt a tettet, Amit ezek elkövettek. Mindig loptak és raboltak, A korcsmában mulatoztak, Nem gondolták, hogy megérik, Rabvágásra elkísérik. Azt mondta: te két pimasz, Majd titeket én elkaplak, Nem vagyok én már vasutas, Hanem magányos nyugdíjas. Bán Zolit is bánat érte. Betörtek a pincéjébe, Elvitték a legjobb borát, Jó zamatú burgundiját. 163 Puskás Farkas Károly szerzeménye.