Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
A szepesi és a liptói szlovákok farsangi szokásairól áttekintő képet nyújt Okjník Ján helyszíni megfigyelései nyomán. A farsangi menetben a legkülönbözőbb maszkos alakoskodók vettek részt. Felöltöztek menyasszonynak, vőlegénynek, cigánynak, orvosnak, ápolónőnek, medvének stb. A menet végigvonult a falun. A házak előtt megálltak, betértek az udvarra, táncoltak, gyakran a gazdaasszonyt is táncba hívták. A játékosokat többnyire megvendégelték. Némely faluban adományokat gyűjtöttek. Egy legény nyársat vitt a kezében, amelyre a gazdaasszony kolbászt, szalonnát vagy húst húzott. Mások kosarat vittek, amibe a tojást gyűjtötték. Az egyik alakoskodó legény házánál rántottás vacsorát fogyasztottak. A szalonnát, kolbászt eladták, s a pénzen pálinkát vettek és a zenészeket abból fizették. A farsang táncmulatsággal ért véget. 111 Hasonló farsangi szokásokat, játékokat és maszkos alakoskodókat látunk más szlovák területen is. A Rajec-völgyi falvakban a farsang súlypontja farsangvasárnaptól húshagyókedd éjfélig tartó időre esett. A felvonulásra farsanghétfőn és húshagyókedden került sor. A résztvevők betértek a lányos házakba, s a lányt vagy a menyecskét megtáncoltatták. A háziaktól szalonnát, kolbászt, tojást kaptak. A naturáliákból hétfőn és kedden este a kocsmában vacsorát készítettek. Kedden éjfélkor a farsang a nagybőgő eltemetésével ért véget. Hamvazószerdán — Csicsmány kivételével — tőkehúzás következett. A tőkehúzók énekelve végigjárták a falut, sorra minden házba betértek. A tőkehúzókat egy ostoros gazdának öltözött alakoskodó kísérte, valamint nyársvivők, kosarasok és zsákosok. Rajec-völgyéhez hasonlóan Szlovákia más vidékein is ismeretes a tőkehúzás. Nyitra völgyében asszonyok vonszoltak egy báránybőrbe csavart fatönköt. Figyelemre méltó, hogy a Rajec-völgyi falvak közül — mint említettük — egyedül Csicsmányban nem volt ismeretes a tőkehúzás. Ott farsanghétfőn pod sablét (kardostánc) táncoltak. Erre a táncra Valaská Béláról, illetőleg a Nyitra-vidék több falujából vannak példák. 112 A tőkehúzás és a kardozás felvidéki magyar párhuzamaira itt visszautalunk. A szlovák és a magyar szokás az interetnikus kapcsolatok szép példáját mutatja. A farsangi felvonulós játékokra hasonló párhuzamokat említettünk a morva és a cseh néphagyományból. Az eltérő jellegzetesebb játékok közül bemutatjuk a BakusszaX való felvonulást. A játékra farsang végén, a nagyböjt első napján, hamvazószerdán délután került sor a következő szereplőkkel: Bakus, Bakus felesége, pap, harangozó, ministránsok, sírásók, kordélyt húzó legények, gyászolók. A Bakus alakoskodó bő fehér inget és fehér nadrágot húzott magára. Az ing és a nadrág alá párnákat tömködött, hogy minél testesebb, kövérebb legyen. Fejére bojtos hálósapkát tett. Az egyik kezében kártyalapokat, a másikban egy fakancsót tartott. Egy hordón - amely egy kétkerekű kordélyon volt — lovagló ülésben ült. A feleségét alakító játékos fekete ruhába öltözött, karján egy gyermeket — párnába bugyolált nyújtó fát — vitt, s mellette 2-3 gyermek haladt. A pap öltözete két fekete szoknya. Az egyik oldalt megkötött alsószoknya, a másik szoknyát a nyaknál összetűzték, amelynek szétbontott nyílásán dugta ki a kezét. Az öltözetet derékon gyeplőszárral kötötték körül. A pap nyakába egy kendőt kötöttek, s egy fehér gallért tűztek fel. A fején fekete sapka, kezében - mint liturgikus könyv — egy csomag kártya. A harangozó öltözete a papéhoz hasonló. A ministránsokon oldalt megkötött fekete szoknya, fehér ing, fejükön sapka. Az egyik ministráns vízzel töltött rocskát vitt a kezében, egy másik pedig botra kötött szalmacsutakot. A sírásók kék köpenyt viseltek, a fejükre prémsapkát húztak, amelyre baloldalt függőlegesen három piros gombot varrtak. Az egyik sírásó fűtikot tolt, amelybe kapát és lapátot tettek. A többi sírásó a lapátot vagy kapát a vállán vitte. A kordélyt húzó 111 Olejník Ján: L'ud pod Tatrami. Martin, 1978. 135-137. 112 Turbóvá Márta: Fasiangy v Rajeckej doline. Zbornik slovenskéhó národného muzea, LXIV. Etnográfia, 11. 1970. 156 kk.; A szlovák farsangi párhuzamokhoz 1. még: Horváthová Emília: i. m. 1974. 282.; Zatko Rudolf. Vianocné a fasiangové zvyky v Rybanoch. Národopisny zbornik, IV. 1943. 35 kk.; Zatko Rudolf. Zur Problematik des slowakischen Volkstheaters. In: Europäische Kulturflechtungen im Bereich der volkstümlichen Überlieferung. Festschrift zum 65. Geburstag Bruno Schiers. (Herausgeg.: Heilfurt G.—Siuts H). Göttingen, é. n. 137 kk.
