Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.

A néphagyomány szívesen őrzi meg a győztes csaták emlékét. A történeti monda különösen megmarad a nép körében, ha az valamely szokáshoz hozzákapcsolódik. A közösség bizonyos büszkeséggel emlékezik csatát nyert őseire. A helyi monda a törökökkel vívott harcot szilveszter napjára tette, s ezen a napon meglevő szokással kapcsolatba hozta. A harc időpontját 1660 (egy közlemény 1559) szilveszterére teszik a történetet hitelesíteni törekvő szerzők. így pl. Király Miklós a már említett munkájában a mondát történed személyekkel, az esemény, a helyszín részletező leírásával törekszik valóságos és a szilveszteri szokással összefüggő eseménnyé tenni. A néphagyomány természetesen konkrét időpontról nem beszél. A mondának három variánsa őrződött meg a néphagyományban. 1. Török martalócok támadták meg a várost. A hajdúk megütköztek velük, és megfutamították a törököket. A hajdú csapat messzire üldözte a martalócokat, olyannyira, hogy az otthonmaradottak attól féltek, a katonák a sötétben nem találnak vissza a városba. Ekkor meghúzatták a harangokat, nagy lármát csaptak, kivilágították a templom tornyát, a házak ablakait, hogy a hang és a fény irányt adjon a katonáknak. 2. A szoboszlói hajdúk az asszonyokat és a gyermekeket a törökök elől a város melletti nádasban bújtatták el. Amikor a törökök megtámadták a várost, az asszonyok és a gyermekek nagy zajt keltettek, sikoltoztak, kongattak. A törökök a nagy lármából arra következtettek, hogy a várost nagy számú ember védi, s megfutamodtak, a hajdúk pedig üldözték őket. Hogy visszataláljanak, a templomtornyot kivilágították. 3. Amikor a törökök megtámadták Szoboszlót, csak kevés férfi volt a városban. A nők és a gyermekek a belső várba húzódtak be, ahol kolompokkal, mindenféle zajt keltő eszközzel nagy lármát csaptak, szalmacsóvákat gyújtottak és dobáltak a levegőbe. Az éjszakában mindez félelmetesnek tűnt, a törökök Szoboszlón túlerőt sejtettek, ezért elvonultak a város alól, s így a lakosság megmenekült.

40 A második és a harmadik variáns lényegében azonos motívumra épül. Valójában tehát a szokást illetően két egymástól eltérő történet ismeretes: 1. a kolompolás, a zaj, a fény, a tűz a győztes katonák megtalálását szolgálta, illetőleg 2. a törökök megfélemlítését idézték vele elő, s a győzelem ennek nyomán jött létre. Végső soron azonban mindkettő célja azonos: a szilveszteri szokás magyarázata: egy törökkel vívott győzelmes csata emlékezete. Miután mind a szokás menetét, mind a hozzá fűződő mondákat áttekintettük, emeljük ki a hagyománykört a lokális keretből, s vizsgáljuk meg a szokáskutatás tágabb összefüggésében. A vizsgálat szempontjából a hajdúszoboszlói szilveszteri hagyományt két részre kell bontanunk. Mindenekelőtt azt szükséges hangsúlyoznunk, hogy a két rész csak a néphagyományban kapcsolódik: össze, egyébként semmilyen valós összefüggés nincs. A szokás nem a monda, a feltételezett történeti esemény nyomán alakult ki. Mindkettő megvolt a néphagyományban egymástól függedenül, majd egymásba kapcsolódott. Itt csak a zajkeltő szokásokra irányítjuk a figyelmet, a mondai kapcsolatokról a török alakoskodóval kapcsolatban szólunk. A magyar nyelvterületen széles körben ismeretesek a zajkeltő szokások. A kalendáris év folyamán főleg két alkalommal fordulnak elő. Az egyik alkalom az óév vége, szilveszter estéje, a második 40 A bemutatott anyaghoz az idézetteken túl 1. Ecsedi István: Egy szilveszter este Hajdúszoboszlón. Kézirat. Déri Múzeum Néprajzi Adattára. Itsz.: 56/6-8.; Igmándy József. Szilveszteri népszokások Hajdú megyében. Ethn, LII. 1941. 118-126.; H. Fekete Péter. A hajdúszoboszlói Szilveszter est. Ethn, XXXVIII. 1927. 202.; Ferencxj Imre: A török küzdelmek emléke Hajdú-Bihar mondahagyományában. A debreceni Déri Múzeum Evkönyve, 1962— 1964. Debrecen, 1965. 243-265.; A Magyar Népzene Fára, II. Jeles napok. Budapest, 1953. 1082. 13. Jegyzet. Kovács Gergeljné: Téli népszokások. Idegenforgalom, 1968. 2. sz.; Veress Béla: Szilveszter-est Hajdúszoboszlón. In: Veress Béla: A hajdúszoboszlói hőforrások hasznosítása. Debrecen, 1942. 9—11.