Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
Magam pontosan egy évszázaddal később, 1967 szilveszterén utaztam Hajdúszoboszlóra, hogy a szokást a helyszínen megfigyeljem. A hagyomány — elsősorban az eredet magyarázatával kapcsolatban — alig változott, szerencsére az „iszonyú" nagy sár Szoboszló főterén és számos utcáján már a múlté. Mielőtt az újabb szokásformáról szólnék, további irodalmi utalásokra van szükség. Még a múlt században Király Miklós tollából Egy szilveszter éj H.-Szoboszlón címmel megjelent egy kis könyvecske. A szerző a szokás történed hátterét kíséreli megrajzolni, a hagyomány eredetét megmagyarázni. Ez a kiadvány feltételezhetően elterjedt Hajdúszoboszlón, és a szokással kapcsolatos magyarázat fennmaradásához hozzájárult. Király Miklós mint gyermek részt vett a szoboszlói szilveszteri szokásban. A többi gyermekkel együtt a nyakában kolomppal „harangozva" szaladgált az utcákon. 38 A szokás hátteréül rajzolt történelmi eseményre, mint eredetmagyarázatra alább visszatérek. A múlt századi tudósításokat követően szinte napjainkig számos közlemény ismételte meg a hajdúszoboszlói szilveszter lefolyását. Az 1920-as évek végén, az 1940-es évek elején, a második világháborút követően úgyszintén több közleményben foglalkoztak tudományos kutatók is a szoboszlói szilveszteri hagyománnyal. A leírások a nagy múltú szokás lényegét illetően megegyeznek. Néhány újabb közlemény a szokás gyakorlóiként főleg a gyermekeket, suhancokat, részben a legényeket is említi. A résztvevők szilveszter este sötétedéskor pergőt, kolompot akasztanak a nyakukba. A fentebb emh'tett alkalommal, amikor a szokást személyesen megfigyeltem, felnőttek, pásztoremberek is résztvevői voltak a szokásnak. A főtéren, a 4-es számú főútvonalon karikás ostorokkal pattogtak, kürtjeikét fújták. Mint új szokásmotívumot említhetjük meg a csillagszórók égetését, dobálását, illetőleg a csillagszórók nyíllal való magasba röpítését. A csillagszórók látványossága mellett kétségkívül a zajkeltés, a kolompolás, a kürtölés, a pattogás volt az uralkodó szokáselem. A szoboszlói szilveszteri szokáshoz egy magyarázó monda fűződik. A hagyomány eredetével kapcsolatos történetet mindegyik közlemény megemlíti. A szokást magyarázó monda a tudományos kutatók körében bizonyos vitát váltott ki. A kérdést több irányból kell megközelítenünk. Mindenekelőtt a szokás mondai hátterét ismertetjük. Az 186l-es rövidke közlemény, amint azt már említettem, a szilveszteri néphagyományt a szoboszlói hajdúknak a törökökkel vívott egyik csatájára vezeti vissza, ahogy azt a szoboszlóiak „állítják". A mondát részletesen elsőként még a múlt században Cs. Szatmári Károly ismertette, ahogyan azt Szoboszlón hallotta. A nevezetes esemény a 17. század elején történt, amikor a török dúlta, fosztogatta az országot. Egy török csapat Bárándot elhagyva Szoboszlónak tartott azzal a szándékkal, hogy „a lakosokat felkoncolja, a falut kirabolja és azután fölégesse". Egy kabai parasztember ingben, mezídáb futott szilveszter éjszakáján Szoboszlóra, hogy hírül adja a törökök közeledését. És akkor „mindenki, aki csak képesítve volt, bárminemű védő vagy ütőeszközt fölemelni, férfiak és nők, gyermekek, ifjak és öregek egyaránt, különböző védfegyverekkel ellátva, a hazaszeretet tüzétől lelkesedve rohantak a gyűlölt ellenségre. A nők egy része a toronyba ment, hol égő lámpákat dugdostak ki körös-körül s a harangokat félreverték, hogy a hadakozóknak némi világosságot adjanak és, hogy a vészhangokkal a nép lelkesedését fokozzák. Délnyugatra a várostól a hajdan széles és mély, de már most csak hírben élő Kösi folyón kívül állomásozott a török s ott egy dombon ütötte fel sátorát a basa; elszántsággal rohanta itt meg a törököt a vitéz hajdúság és szerencsésen is mind egy szálig semmivé tette. A basát a domb alá temették el s emlékezet okáért ezt a dombot ma is török dombnak nevezik". 39 38 Király Miklós: Egy szilveszter éj Hajdúszoboszlón. Debrecen, 1893. 39 Cs. Szatmári Károly: i. m. 18.
