Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)
Játék és maszk. Dramatikus népszokások I.
találjuk. Nem véletlen tehát, hogy a fehér leples Luca-maszk sem maradt meg a helyén. Az időpontbeli, illetőleg alkalmi módosulások oka feltehetően a török hódoltság utáni újratelepítések társadalmi-vallási alakulásában keresendő. Ezt bizonyítja az is, hogy párhuzamokat nem találunk az alföldi szlovákok hagyományában sem, holott a felvidéki magyar Luca-maszk kapcsolatát a kutatók a szlovák példákkal hozzák összefüggésbe. Meg kell azonban említenünk, hogy a tüzetesebb gyűjtés még napjainkban is hozott eredményt a Luca típusú maszkos alakoskodónak az alföldi területen való megjelenésére. Békés város lakosainak körében ismeretes volt egy Luca-esd maszkos alakoskodó, amely minden kétséget kizáróan a Luca-asszony megjelenítésének az emléke. A napjainkban gyűjtött adatok szerint a két világháború közötd időben még szokásban volt, hogy a legények, olykor a leányok is külsejüket elváltoztatva, arcukat bekenve, maszkírozva, gyakran fehér lepedőbe burkolva mentek be Luca-estén ismerős házakba, főleg tollfosztóba. Tréfálkoztak, szórakoztatták a jelenlevőket. 18 A Nagy Magyar Alföld falvaiból számos példa ismeretes arra, hogy az őszi, téli időszakban a maszkos alakoskodók között szerepelt egy fehér lepelbe öltözött játékos, aki az esti órákban az utcákon járkált, az ablakok alá állt, vagy be-betért a házakba, ahol tollfosztó, dörzsölő, fonó vagy egyéb jellegű társas összejövetel volt. Idevonatkozóan a bevezetésben már tettünk utalást. Ilyen fehér leples maszkosok olyan nagy területen ismeretesek, hogy ez az alakoskodó típus a Nagy Magyar Alföldön általánosnak tekinthető. A fentebbi Luca-maszkoktól alig mutat eltérést. Lényegében csak a megjelenés időpontjában van különbség, de ha figyelembe vesszük, hogy a Luca-maszkos alakoskodók a Luca-napot megelőző időben is felbukkannak, akkor lényegében már nem Luca-maszkról, hanem egy fehér leples alak Luca néven való említéséről beszélhetünk. Továbbá, a Luca-asszony éppen úgy ijesztő alak, akár az alföldi fehér leples alakoskodó. Az arc tökkel való eltakarása, illetőleg a fehér leples alak tök-maszkja csak formai jelleg, mint ahogy a Luca alakoskodók maszkjaiban is különböző variációk figyelhetők meg: kendő, rosta, szita, lisztezés stb. 19 Valószínűnek tarthatjuk, hogy az Alföldön széles körben ismeretes fehér leples alakok késő ősszel, télen a Luca-maszkok körébe tartoznak, sőt sok tekintetben korábbinak tekinthetők, mivel a Luca-maszkos alakoskodók szereplésének vallásos jellegű megnyilvánulásai vannak és lényegében egyházi hatásra mutatnak. Nem kétséges, hogy a vallásos jegyeket nem hordozó maszkok a néphagyomány korai rétegébe tartoznak, s szerencsésebb, ha ezeket őszi-téli fehér leples maszkos alakoskodók néven egy csoportba soroljuk. Luca, s^itamas^kkal. Alsós^entmárton, Baranya m. 18 Bartha Elek--Ujváry Zoltán: Népszokások békésen. In: Békés néprajza (megjelenés alatt). 19 A tökmaszkos alakoskodókhoz 1. Ujváry Zoltán: A temetés paródiája. Debrecen, 1978. 158 kk.
