Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

megállapításait idézem, amelyekből világosan kitűnik a Magyarország határain belüli belső migráció. Természetesen nemcsak az idegen népelemek betelepedéséről van szó, hanem a magyar lakosság, elsősorban a parasztság új helyre való költözéséről is. Szabó I. a magyar parasztság történetével összefüggésben írja: „Sajátosan a magyar föld jelensége volt az a nagyméretű vándorlás, amely a török hódoltság megszűnte után az országon évtizedeken keresztül hullámzott s elsősorban paraszttömegeket mozgatott. Az 1715/20. évi adóösszeírás tanúsága szerint az ország népességének körülbelül csak negyed-ötöd része esett arra a félországnyi területre, melyen előzőleg a török volt az úr. A népsűrűség eltérései helyenként igen nagyok voltak: az Alföld egyes vidékeinél az északi terület egyes részei húszszorosán is népesebbek voltak. A különbségek annál élesebbek voltak, mivel a néptelen a termékeny síkföld volt, természetes tehát, hogy a harcok elültével hatalmas parasztáramlás indult meg az alföldi terek felé s ezt a tilalmazó törvények, valamint a megye és a földesúr együttes hatalma sem tudta megakadályozni. Az Alföld új magyar parasztsága a nagy áramlásban különböző vidékekről ömlött össze, az új Arad megye magyar helységei közül például Zimándújfalu Nógrádból, Zimándköz Hevesből, Mácsa Szatmárból, Máramarosból és Erdélyből, Nagyzerénd Biharból, Szabolcsból, Beregből, Pécska Gömörből, Borsodból és Hevesből, Seiend többek között Hont megyéből, Újvarsánd a Dunántúlról és a csak néhány évtizede meggyarapodott Orosházáról kapta magyar jobbágyait."

481 Magyarországnak a XVIII. század elején a Bácska és a Bánság után leginkább elpusztult, elnéptelenedett területe Békés megye és Csanád megye. Gyula lakosságát csupán a visszamaradt szerbek jelentették. Az 1710-es évek elején indult meg a magyarok betelepedése. Pest megyéből és Nógrád megyéből érkeztek oda telepesek.

482 Csongrád megyében az antropológiai vizsgálatok nyomán is jól kimutatható az odatelepített új lakosság.

483 Ezeket az adatokat bőséggel lehetne tovább sorolni. A néhány példából is láthatjuk, hogy az újratelepítések nyomán a különböző magyar etnikai területeken a lakosság keveredett, illetőleg teljesen új falvak alakultak távoli területek magyar parasztságából. Kultúrájuk, különösen ha egy tömbbe kerültek, megőrződött. Ezért igen gyakran, ha egy-egy etnikumra jellemzőnek tartott kulturális elemet fedezünk fel az etnikai területtől távol, az áttelepülésre jogosan gyanakodhatunk, így pl. az imént említettük Pécskát, amelynek a lakossága Gömörből települt. A Kálmány L. által Pécskán gyűjtött anyagból sok párhuzamot vonhatunk a palóc hagyományra. Utalok egy példára. A hídjátékoknak az a variánsa, amelyben a kapcsolódó éneknek a refrénje: haja, gyöngyöm, haja, szinte kizárólag a palócok körében ismeretes, előfordul az Arad megyei Pécskán is.

484 Ha a településre irányítjuk figyelmünket, a jelenség nyomban tisztázódik előttünk, s a kapcsolat kérdésére egyszerre feleletet kapunk. Egyébként ennek a játéknak az elterjedési területe még további tanúsággal is szolgál. A párhuzamok a Jászság területéről is felbukkannak. Ezek nyilvánvalóan a palócoknak a Jászság területére való lehúzódásával magyarázhatók.

485 Egy nagyobb közösség az áttelepülés után tradícióit hosszú időn át megőrzi. Az egy helységbe, egy tömbbe települt nagyobb közösségek mellett számolnunk kell szórványosan új telepesekkel, egyegy család, egyedek elvándorlásával, új helyre költözésével is. Szokásaikat ezek egy ideig megtartják. Feltételezhető bizonyos folklórelemeknek az átkerülése az ő hagyományukból a befogadó közösségébe, 481 Szabói., 1940. 46-47.; A szokásanyag elemzése során a telepítési kérdésekre utal Manga J. is újabb könyvében. Manga ]., 1968. 173.; A népdalsülusok kialakulásának történetével összefüggésben a belső migráció, a telepítések kérdéseit vizsgálja Szabolcsi B., 1954. 46 kk. További példákkal. 482 Barabás J., 1964. 6. 483 Bartuc^U, 1910. 249-253. 484 Kálmány L., 1877. 220. 485 Ujváry Z., 1961b. 215.