Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

Ezért a településtörténet feleletet adhat nemcsak a lakók származására, hanem egyben a kultúrájuk eredetére vonatkozóan is.

476 A népi kultúra s így a földművelés hagyományának vizsgálata során ellentmondásnak tűnő jelenségekre, eredményekre figyelhetünk fel. Az anyagi kultúrára, konkrétan a földművelésre vonatkozóan rámutattak, hogy szókincsében nagy számban fordulnak elő szláv eredetű szavak. Jogosan vetették fel azt a kérdést, hogy vajon az itt talált szlávságnak volt-e akkora szerepe a magyar földművelés kialakításában, mint azt a földműveléssel kapcsolatos szláv jövevényszavak alapján gondolhatnánk? A sommás konklúzió lényege az, hogy a honfoglalók által itt talált szlávok lényegesen nem befolyásolták a magyar földművelő kultúra alakulását. A szlávok részt vettek a magyarság földjének a megművelésében, de annak gyakorlatára, rendszerbeli, valamint szerkezed állapotára aligha volt valami hatásuk.

477 Ugyanakkor viszont a szellemi tradícióban igen jelentősnek nyilvánították a hatást, az átvételt stb., azaz az anyagi kultúra fő vonásai jobban alkalmazkodtak, átalakultak, míg a szellemi kultúra elemei sokkal tartósabbaknak bizonyultak.

478 Milyen okok rejtőznek e jelenség mögött? Véleményem szerint a népi kultúra szláv rétegénél két alapvető lehetőséggel kell számolnunk: /. ezeknek a kulturális elemeknek az őrzői elmagyarosodott szlávok, akik lehetnek honfoglalás koriak, sokkal inkább azonban későbbi letelepülők; 2. az idetartozó elemek lehetnek azonban átvételek is a szlávoktól, feltehetően a török uralom utáni újratelepítések idején vagy az agrárszokásokat illetően a munkásvándorlások időszakában. A második pont alatt említett telepítések nyomán nagyarányú elmagyarosodás következett be, s akkor, amikor a magyar népi kultúrát vizsgálták, azokban az esetekben, amikor nyelvileg nem tűnt fel az idegen eredet, a lejegyzett adatok magyar hagyományként kerültek publikálásra. A településtörténet tanulsága nyomán úgy látom, hogy a magyar nép szellemi kultúrájára az idegen hatás, illetőleg az idegen kultúrának a magyarságba való beleolvadása a hagyományhordozókkal együtt, erőteljesen a XVI—XVII. században indult meg, s némely területen egy-két évszázad alatt teljes váltás, beolvadás történt. A magyarság nemzetiségi összetétele különösen a török hódoltság után változott meg. Korábban, így a középkori Magyarországon a lakosság túlnyomó többsége, mintegy nyolcvan százaléka magyar volt, s csupán húsz százalékot alkottak az ország határai között élő szlovákok, szászok, románok, rácok.

479 Bár úgy tűnik, hogy nem volt számottevő az idegen népelem a középkori Magyarországon, azonban ez a népi kultúra idegen elemeinek kialakulásában már fontos szerepet kaphatott. Különösen pedig akkor, ha jelentősebb elmagyarosodás következett be, s az idegen kultúra nyelvében magyarrá lett. Ez a folyamat föltédenül megindulhatott már korán a magyar nép története során. Szabó I. rámutatott arra, hogy a középkor végi magyar parasztságban nyomtalanul elmerültek azok az idegen népi elemek, amelyeket a magyarság részben nomád életéből a szolgarétegbe hozott magával, részben itt fogadott magába az itteni, főleg szláv néptöredékekkel történt egybetelepítés révén. Gyorsan szívódtak fel azok a további idegen elemek is, amelyek különböző irányból érkezve, még a középkor századaiban kerültek a magyarság sorai közé.

480 Bekövetkezett ez később is, elsősorban a török hódoltságot követő telepítések során, amely időszaktól nagyobb számú példával rendelkezünk. Amíg a középkori Magyarországon a népesség kisebb százaléka volt idegen, a török uralom után a betelepítések során a számuk erősen megemelkedett, s a százalékarány némely területen az idegenek javára billent. Számos falu idegen nemzetiségűekkel települt újra. E tekintetben is Szabó I. 4-76 MaksqyE, 1948. 51. 477 K. Kovács L., 1948. 9.; Részletesebben 1. más fejezetben. 478 Barabás]., 1963. 102. 479 Szabói, 1940. 23. 480 Szabói, 1940. 23.