Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

és világi tanítások, gazdasági, társadalmi átalakulások stb. Kétségtelen azonban, hogy a mezőgazdasági szokások változásának folyamatára olyan tényezők is hatottak, amelyek kevésbé érintették a népélet más szokásait. Mint láttuk, a jobbágyrendszer felszámolásával, a különböző paraszd rétegek kialakulásával a mezőgazdasági szokások, rítusok nagymértékben átalakultak, változtak. A szokások jelentős része, amelyek elsősorban látványosak voltak és az adományszerzéssel függtek össze, a nagybirtokokon alakultak ki és őrződtek meg. A hiedelmek, varázscselekedetek zöme pedig a kisparasztok hagyományában élt tovább. Ezekkel a kérdésekkel külön foglalkozom. Az átalakulás, változás szinte utolsó fázisának tekinthető az, amikor a parasztság jelentős része gazdaságilag megerősödött és már nem csupán önellátásra termelt, hanem rátértek bizonyos fajta üzemszerű gazdálkodásra. Ilyen körülmények között természetszerűleg idegenedett el a korábbi tradícióktól, amelyek addig életére, munkatevékenységére erősen hatottak. A szilárdabb, stabilabb gazdasági alap nyilvánvalóan teljes mértékben átformálta a parasztság tudatát, gondolkodását. A parasztság szegényebb rétegeinél ez a folyamat lassúbb volt és lényegében a szocialista nagyüzemi gazdálkodás hozott döntő változást. Valójában tehát azt kell megállapítanunk, hogy mivel a változás nem egyszerre, nem egy időben érintette a magyar parasztságot, a mezőgazdasági szokások, hiedelmek összességében nagymértékű rétegződést, különbségeket, eltéréseket figyelhetünk meg. A szocialista mezőgazdaság a változásnak olyan állapotát mutatja, amelyben a szokások nagymértékű széthullása következett be. Azok a szokások pedig, amelyek megmaradnak, mint pl. a közös mulatságok, lakomák aratáskor, szüretkor stb. fő jellemvonásaikban az egykori céhszokásokhoz lesznek hasonlóak. Mindezek pedig a szokáskutatásnak egy újabb területét jelenük. fl. migráció és a szokások^ átvételének^ terjedéséne f^f^érdései az agrárhagyomány 6 an A néphagyomány, a népszokások területén minden valószínűség szerint a mezőgazdasági hagyománykör az, amelyiket a legkülönbözőbb irányból érintettek hatások. Kialakulásában, elterjedésében számos olyan tényezőre kell rámutatnunk, amelyeket más rítusokkal, szokásokkal kapcsolatban figyelmen kívül hagyhatunk. Természetszerűleg vetődik fel mindenekelőtt az a kérdés, hogy a mezőgazdasági szokások időbeli kialakulását meghatározzuk a magyar néphagyományban. Ezzel a kérdéssel külön fejezetben foglalkozom, s így az alábbiakban azokat a tényezőket vizsgálom, amelyek a már kialakult földművelés munkamenetére, munkafolyamataira, különösen azonban az aratási hagyománykörre döntő hatással voltak. Az idetartozó kérdéseket nagyobb vonásokban pár száz éves, konkrétabban és határozottabb körvonalakban pedig mindössze százéves háttérrel, múlttal tudjuk eredményesen vizsgálni. A migráció általános elvi vonatkozásaival nem foglalkozom. Erről a kérdésről az etnográfiai irodalomban részletes tájékoztatást kapunk. Néhány alapvető megjegyzés azonban szükségesnek látszik a fogalom értelmezésére a mi vizsgálatunkban. Ortutay Gy. behatóan foglalkozik egyik előadásában a közvedenül a második világháború előtt megindult és a háború befejezése után folytatódott migráció kérdéseivel. Azt a folyamatot, amely nyomán szórványos csoportok, nagyobb etnikai egységek vagy akár egész népcsoportok áttelepültek a magyar nyelvterület egyik helyéről