Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

a másikra, belső vándorlásnak, migrációnak nevezi.

438 A vándorlás egyik típusaként az időszakos migrációt említi. Az időszakos migráció esetén a vándorló személyek nem telepednek le új helyen, hanem visszatérnek lakóhelyükre. Én az alábbiakban a migrációnak ezzel a típusával foglalkozom, valójában a vándor mezőgazdasági munkásokkal, illetőleg ezzel összefüggésben az agrárszokások belső migrációjának kérdéseivel. Az egyik lakóhelyről a másikra való végleges átköltözésre a település fogalmát használom. Az időszakos migráció nagyobb tömegeket elsősorban a mezőgazdasági munkavállalásokkal kapcsolatban mozgatott meg. A szokások alakulásában, életében, az egymásra hatásban csak ilyen jelentősnek mondható mozgás, kapcsolat eredményezhetett megfigyelhető jelenségeket. A lényegében magánosan vándorló, egy-egy helyen többnyire egy-két óráig, vagy egy-két napig időző drótosnak, ablakosnak, miskárolónak stb. nyilvánvalóan nem lehetett szerepe a népszokásokban. Többnyire az ő mesterségük került be alakoskodó játékosok révén a farsangi felvonulásokba, különböző népi színjátékokba. Természetesen a vándorlásnak igen komoly a néprajzi értéke, jelentősége, ha ez mindegyik esetben közvetlenül a rítusokban és szokásokban nem is nyilvánul meg. Gunda B. rámutatott arra, hogy a magyarság és a környező népek a műveltségi elemeknek, a műveltségi hullámoknak észre nem vehető áramlásán kívül a belső vándorlások révén kapcsolódtak egymáshoz eleven szálakkal.

439 Az érintkezést, a kapcsolatot a tárgyi kultúra számos emléke tanúsítja. A népszokások, hiedelmek területén a kapcsolat megfigyelése sokkal nehezebb. A vándor aratók, nyomtatók, mezőgazdasági munkások három nagy csoportját emelem ki a területek, népcsoportok közötti kapcsolatokat, az átadás, átvétel kérdéseit illetően: 1. idegen aratók, mezőgazdasági munkások, magyar területen, 2. magyar mezőgazdasági munkások magyar területen, 3. magyar mezőgazdasági munkások idegen területen. A szokás, a hagyomány kapcsolatai tekintetében még további bontást is teszünk: aratók, nyomtatók, mezőgazdasági munkások: 1. kisgazdaságokban, 2. uradalmakban, nagygazdaságokban. E kérdéskörrel külön is foglalkozom. Nem célom a vándor mezőgazdasági munkások útvonalainak ismertetése. Idevonatkozóan a különböző statisztikák, leírások nyomán kitűnő ábrázolások jöttek létre. így pl. K. Kovács L. térképre vitte az aratók és a nyomtatók vándorlási irányát. A térképről kitűnik, hogy a vándormunkások útvonalai teljesen behálózták a magyar nyelvterületet és jóval túljutottak az országhatárokon. A vándor mezőgazdasági munkásokkal, nyomtatókkal, summásokkal behatóan foglalkozott Hoffmann T.

440 és Sárközi Z.

441 Idevonatkozóan számos munkában, tanulmányban is találunk utalásokat, leírásokat.

442 Az általam idézendő példák lényegében az agrárszokások, -rítusok átadásának, átvételének, valójában úgyszintén a vándorlásának a megvizsgálásához nyújtja a reális kiindulási alapot. Az idegen, elsősorban szláv (szlovák, ruszin, vend, horvát, cseh) mezőgazdasági munkások elvándorlására, távolabbi vidékeken való munkavállalására a XVIII. századtól kezdődően vannak adatok. A vándormunkások főleg a Kárpát-medence peremterületeiről rajzottak ki és útvonaluk elsősorban a Nagy Magyar Alföld felé irányult. Szlovák, ruszin aratók mintegy kétszáz éve meg438 Ortutay Gy., 1947. 47. 439 Gunda K, 1949. 16. 440 Hoffmann T., 1963. 294 kk. 441 SárköziZ., 1965. 321 kk.; Vö. Sándori, 1956. 442 így pl. Szabad Gy, 1957. 79 kk., 252 kk.; Kovacsics/., 1957. 24.; Katona l, 1958. 29 kk.; Külön kiemelendő egy szinte ősforrásnak tekinthető munka: Galgoc^jK, 1855.