Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

pszichikailag az igény jelentkezhetett. Vannak arra példák, hogy a kaszával szemben tartotta magát az a hiedelem, hogy a kaszával vágott és a nyomtatott gabona nem kel ki.

420 így föltédenül érthetővé válik az új munkaeszközök fokozatos átvételével és alkalmazásával a hagyomány folytonos alakulása és változása is. Utalnunk kell itt arra, hogy a gépek, új munkaeszközök alkalmazásának természetesen nem csupán a tradíció állta útját, illetőleg zavarta meg azok beilleszkedését a hagyományba. Számos példa van arra, hogy az aratók ellenségesen viseltettek a kaszával és a cséplőgéppel szemben azért, mert azok bevezetésével egyre kevesebb lett a munkalehetőség.

421 'Ugyanakkor figyelemreméltó azonban az, hogy a munkaeszközváltással kapcsolatban a történészek is elismerik és hangsúlyozzák, hogy a néphagyomány leküzdése volt a legnehezebb, amely mindennél erősebben gátolta az új munkatechnika terjedését.

422 Varga Gy. tanulságosan állapítja meg, hogy a XIX. század második felében és a XX. század első évtizedében a magyar parasztság mezőgazdasági munkaeszköz-készletében lényeges változások következtek be. Voltak olyan munkaeszközök, amelyek terén teljes volt az átváltás, de azok az új eszközök is szerephez jutottak a paraszti termelésben és a parasztság szemléletének módosításában, amelyek nem szorították ki teljesen a régi, a hagyományos eszközöket. Bár a parasztságnak a termeléshez és a munkaeszközökhöz való viszonyában döntő volt a változás, egyáltalában nem állítható, hogy teljesen megszabadult az irracionális hagyománytól.

423 A preventív vagy produktív mágikus cselekvések, a különböző mezőgazdasági rítusok változása, átalakulása mellett számos közösségi jellegű, a közös munkatevékenységgel összefüggésben álló szokás is megváltozott vagy teljesen eltűnt. Az új munkaeszközöknek a megjelenése, alkalmazása magával hozta a korábbi munkaszervezeti formának az átalakulását.

424 Átalakultak a társasmunkák, a kaláka jellegű munkatevékenységek. A vándormunkások kollektívái is átalakultak a századforduló táján és helyettük létrejöttek új aratótársulások, cséplőkollektívák, amelyek már csak részben vagy egyáltalán nem a hagyományos jogrend szerint dolgoztak.

425 Már részben utaltam arra, hogy az új veteményekkel kapcsolatban a rítusok adaptációját figyelhetjük meg. Voltak olyan növények, amelyek némely területen csak a múlt század végén vagy később honosodtak meg így pl. a burgonya Kővár vidékén a nép táplálkozásában még a múlt század hetvenes éveiben sem volt jelentős, bár más területeken, így pl. az északnyugati Felvidéken és a homokosabb talajú alföldi tájakon a krumpli fontos tápláléknövényként szerepelt a múlt század közepén.

426 Természetesen itt nem az a célunk, hogy az egyes növényfélék kialakulásának, elterjedésének kérdéseit világítsuk meg. Csak arra akarok rámutatni, hogy mivel számos táplálékul szolgáló növény nem egy időben és nem egységesen terjedt el, a velük kapcsolatban kialakult hagyományban sem lehet összefüggést, kapcsolatot keresnünk, még kevésbé az idetartozó hiedelmeknek, rítusoknak egy sugárból, körből való terjedését feltételeznünk. Mindenképpen csak arról lehet szó, mint azt hangsúlyoztuk, hogy az újabb terményekre a meglévő hagyományból vetítődtek rítusok, hiedelmek. Természetesen a kalendáris napok hiedelmeit is nagymértékben tekintetbe kell vennünk ezekben az esetekben. Pl. babot csak Szent György-napkor, fokhagymát József-nap előtt, krumplit nagyhéten, mákot húshagyókedden vetnek stb.

427 420 Balogh l, 1965a. 369. 421 Varga Gy., 1965. 271. 422 Varga Gy, 1965. 301, 341, 347. 423 Varga Gy, 1965. 347. 424 SqibóL., 1967. 233.; S^abóU, 1968. 9 kk. 425 Varga Gy, 1965. 320, 334, 348. 426 Balogh L, 1965a. I. 366. 427 PócsÉ., 1964. 28-31.