Ujváry Zoltán: Kultusz, színjáték, hiedelem (Miskolc, 2007)

Az agrárkultusz kutatása a magyar és az európai folklórban

Mindezekben az esetekben a rítusok, hiedelmek kialakulása, ill. az átalakulás, a változás folyamata a néphagyományban eléggé jól megfigyelhető. Valójában tehát azt mondhatjuk, hogy az agrárrítusok egy bizonyos rétege alig nyúlik vissza százéves múltra, annak ellenére, hogy más összefüggésben a hiedelem, a rítus magja több évszázados, olykor évezredes tradícióban gyökerezik. A népszokások, hiedelmek változása a múlt századi erős gazdasági, társadalmi átalakulás következtében sokkal gyorsabban ment, mint az előző századokban. A korabeli megfigyelők tudósításaiból az tűnik ki, hogy a parasztság ragaszkodik a hagyományos termelési eljárásokhoz, technikához, ugyanakkor szívesen fogadja be az új módszereket is.

428 Valójában tehát arról van szó, hogy a régi és az új egymásra rétegződött, s ez különösen a mezőgazdasági hagyománykörben mutatkozott meg. A változás, alakulás vizsgálatakor nem felejtkezhetünk el a technikai vívmányok mellett egy fontos tényezőről, a parasztságnak különösen a múlt század második felétől kezdődő fokozatos kulturális művelődéséről. Különféle gazdasági tanintézetek alakultak, amelyeknek a korszerű mezőgazdasági termelés népszerűsítésében, az okszerű gazdálkodásban lényeges szerepük volt. Hasonlóképpen a mezőgazdasági szaklapoknak, könyveknek is.

429 Természetszerűleg azonban nem hirtelen, nem gyökeres és még kevésbé nem az egész magyar nyelvterületre kiható változásokról volt szó. Inkább csak arról beszélhetünk, hogy az újságok, könyvek, az iskolai művelődés fellazították a már egyébként is változó, alakuló tradíciót, amelynek számos eleme, motívuma a hatások következtében teljesen átértékelődött, vagy kihullott a néphagyományból. Altalános érvényű megállapítást azonban nem tehetünk, hiszen mind gazdasági, mind társadalmi és egyéb tekintetben másképpen alakultak, más fejlődési fokon állottak a különböző országrészek, etnikumok. Erre vonatkozóan még az elmúlt évtizedben is tanulságos megfigyelést tehettünk. Gazdaságilag és egyéb tekintetben elmaradottabb területeken (pl. a Zempléni-hegység, Nyírség) az agrárhiedelmek és szokások jobban megmaradtak, megőrződtek, mint pl. a Nagy Magyar Alföld falvaiban. S ha Tomori V.-nak az a megállapítása, hogy a termelési munka, amelynek módja észrevéden változással szállott apáról fiúra, s amelynek elsajátítása öntudadan belenövéssel ment végbe, egyre inkább tanult foglalkozássá válik,

430 nem is volt érvényes az 1930-as években még a teljes magyar nyelvterületre, ma már általános érvényűnek tekinthető. Ezzel pedig világosan kifejezést nyer az is, hogy a mezőgazdasági szokások, rítusok a változásnak abba a fokába kerültek, amelyet az elhalás stádiumának tekintünk. Figyelemre méltó azonban egyes szokáskutatóknak, így pl. Dünninger J.-nak a véleménye, amely szerint az új történelmi vagy szociális szituációk új szokások szükségességét fejleszthetik ki, vagy pedig új funkciókat követelhetnek meg a már gyakorolt szokásoktól.

431 Kétségtelen, ez a megállapítás a mezőgazdasági szokások egy részére érvényesíthető, így pl. gondoljunk az aratókoszorú megváltozott funkciójára (a tanácselnöknek vagy a termelőszövetkezet elnökének adják át), vagy megemlíthetjük az aratásvégi közös mulatságot a termelőszövetkezetekben, ill. más összefüggésben a zárszámadások alkalmával. Mindezek azonban a látványos megnyilvánulások közé tartoznak. A hiedelmek és a kisebb szokások viszont teljesen nyomtalanul eltűnnek. A változásvizsgálattal kapcsolatban szükségesnek látszik még egy rövid utalás a szokások formai változására. Az imént említett Dünninger J. azt hangsúlyozza, hogy a formaváltozás alapját elsősorban az értelem megváltozása és a funkciócsere alkotja.

432 Liungman W. külön tanulmányt 428 Balogh l, 1965b. 492. 429 Varga Gy., 1965. 312-313. 430 Tomori V, 1935. 91. 431 Dünninger]., é. n. 2608. 432 Dünninger]., é. n. 2608.; Vö. Svensson S., 1951. 32 kk.