Koncz József: A végtelenbe pillantani (Miskolc, 2007)

Békekötés második Trianonnal

Az Akadémiáról politikai okok miatt a volt mesteremet igyekeztek eltávolítani. Néhány kedvenc növendékével aláírást gyűjtöttünk az Akadémián maradását kérve. így kedvezőtlen helyzetbe kerültem, nem a mesterek által, hanem néhány új, régit lerombolni szándékozó ügyeletes zseni festőnek készülő növendékkel szemben. Megkérdezhetnék tőlem, hogy noha kedvezményben részesültem, mégis miből tartottam fel létemet? Sajnos családomtól - nem szeretetben, de gondolkodásmódban, az emberi után való vágyásban, a kék madár után futásomban elváltam. Csak az anyagi hitelesítette volna szüleim megelégedését, hogy elismerték volna küzdelmemet. Mivel én ezt tudtam, ezért önállóságra való törekvésem arra irányult, hogy a legkisebb anyagival se szoruljak rájuk. Újsághirdetésekből kiszedett címekre elmentem, akik gyermekük iskolai felkészítésének gondját szerették volna megoldani, és így késő délutánonként két-három tanítványom felkészítésével foglalkoztam. Ezen szerény összegből próbáltam megoldani anyagi gondomat. Nagybátyáméknál Zolika nevű unokatestvéremet készítettem fel az érettségire, ők pedig ezért reggelit és vacsorát adtak. Legnagyobb megnyugvást viszont a mindennapi rajzolásom adta, bár elég kezdetleges anyagok álltak még ebben az időben rendelkezésemre. Csodálatra méltó erővel, hittel kezdett minden ember az országépítéshez, saját háza építéséhez, viszont a politikai ellentmondások feszültté tették az emberek napjait. r Újra az Akadémián De fölnőttünk már valahára, kik nem tudjuk, mi az, vígan élni, és mostan vashittal, jó bátorsággal sorsunk akarjuk fölcserélni. (József Attila: Fiatal életek indulója) Állítólag volt olyan filozófus, aki rettegett attól, hogy költőnek fogják nézni, nem filozófusnak. Bevallom, én sem szeretném, hogyha írásom története kötné le az olvasó érdeklődését. A történéseket jelenségeket csak illusztrációnak szánom egy 77